Irodalmi Szemle, 2013

2013/1 - MULTIKULTI ÉS KISEBBSÉGI KONTEXTUSOK - Csanda Máté: Teremtés, torzítás, methexis és lokálpatriotizmus (esszé)

elsősorban saját kapcsolatrendszerének meghatározottságában él, saját szociális hálójának erőterében válik tapintható személlyé, és az ismertség, az elismerés, az úgynevezett rang is ebben a struktu­rális összefüggésben desztillálódik. Boris Groys írja a Die Pflicht zum Selbstdesign c. írásában, hogy a modern értelemben vett dizájnt éppen a meg­tisztítás utáni vágy szülte, hogy a felszíni dekoráció lehetőleg tökéletes visszaszo­rításával a dolgok csupasz valója tudjon a felszínre kerülni, hogy a véletlenek vonzásában alakuló formai ballasztot félretéve a modern idők tárgya egyene­sen a lényeget mutassa meg magából. Vagyis egy új kezdetről, egy új átsza­básról és közös nevezőre hozásról (nem utolsósorban uniformizálásról) van szó. Isten halála után pedig az ember, aki az­előtt saját lelke, belseje, egésznek tekin­tett önmaga „dizájnjával” (vagy legalább is egybe tartásával) volt elfoglalva, mára mindinkább egy másik paradigma rab­szolgájává válik: a modern ember már tárgyai, használati cikkei, eszközei, in­góságai és protézisei megtervezésére projektálja mindazt, amit addig lelkének csiszolgatására fordított. A Kassaboys formatervezett mi­mikri-darabjai kimondottan társasági viseletek. A vernisszázs is egy szociális hotspot, egy mediális csomópont, a mai netes fórumok egyfajta prototípusa. Ön­kéntelenül, természetszerűleg is másról szól, mint a kiállítás összes többi napja - a vernisszázson megjelenni - effektiven megjelenni - egyet jelent a médiában való megjelenéssel, a közösségi megjele­néssel. Tulajdonképpen már Szókratész is médiaművész volt, rendkívül profi MULT1KULT1 ÉS KISEBBSÉGI KONTEXTUSOK módon tudott cselezgetni a közösségi térben, kereste a tömeget, az interakciót, az volt a dolga, hogy naponta eljárt az agorára és provokatív kérdés-konstruk­cióival gerjesztette a hangulatot („kel­lemetlen figura lehetett, aki kiment a piacra és ott cseszegette az embereket” - olvasom Sebők Zoltán esztéta megfo­galmazásában). A nagyon erősen náci beütésű egyen­ruhák mindezen túl egy további olvasa­tot is kínálnak: azon nyomban, amint valami mérhető, racionális kódok vagy akár csak képi analógiák alapján össze­hasonlíthatóvá, értékelhetővé (ezáltal tervezhetővé) válik, hamarosan visszaüt az adott rendszerre, újfajta struktúrákat, hierarchiákat és játékszabályokat produ­kál. A kínos rendbe szedett ranglétrák a mai világban cseppet sem számítanak kirívó jelenségnek - gondoljunk csak az artfacts. net oldalon futó globális online- rankingre (a Kassaboys a cikk írása ide­jén a 30678. pozíciót tudhatta magának, + előjellel, vagyis erősödő tendenciát mutatva). Közben nem tudok nem gondolni az RPG-formátumú videojátékok fantasy- világára, ahol ugye rangok, ruhák, pán­célok, sisakok, köpönyegek és fegyverze­tek alakjában rajzolódik ki a mindenkori státus, a karakter ereje, rangja és teljesített missziói. Vagy azonnal bevillannak Otto Neurath Isotypiái, amelyek egy globális, transzparens, egymáshoz logikusan il­leszkedő, az élet minden területét lefedő, pozitivista ikonikus nyelv létrehozását célozták meg. Persze sosem csak egyfaj­ta hős, egyazon hierarchia létezik, a ran­gok is sokfélék, rengetegféle közegben termelődnek - gyakran alig észrevehe­64

Next

/
Oldalképek
Tartalom