Irodalmi Szemle, 2013
2013/8 - Fellinger Károly: Bóbita; Bolero (versek)
FELLINGER KÁROLY Bóbita ( W. S . 100) A titokban nagy élet folyik, barátom, rövidlátó csillagainak keddenként a távozó sereg, csak rólad fecseg, s Te hízol a büszkeségtől, mint a pacaltól, rongyszőnyegen ülünk, székeinket összecserélték velünk, hűlt helyünkre most anyánk vadászik épp, bekerítve a szűkmarkú bizonyosságot, ámde mint valami túlbuzgó kommandós kisasszony, szegénylegény, és lám a pont a versed végén még ott tart valahol, ott a legelején, sorsodat cipelve, s könnyítésként elhagyva felét. BOLERO Hevesen dobog a szívem, mintha csak valamit mondani akarna, mint aki nem talál ép szavakat, és mintha csak az a valami rám tartozna egyedül, talán azt, hogy nincsenek titkai előttem, de közben meg kiveri fejemből, kiveri az öröklét gondolatát, mondd, miféle dolog ez, barátom, olyan lehetnél, amilyenek az ovisok, rajzolnak az aszfaltra, bár úgy tudom, az meg krokodilszív, legalábbis a nagyi mesélte, óriás krokodilkönnyet ejtve, képzeld, ettől meg úgy érzem magam, mintha már száz évig éltem volna. 91
