Irodalmi Szemle, 2013

2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Száz Pál: Elsüllyedt magyar drámák IV. Kilépés a létből (tanulmány)

A TITOKZATOS WEÖRES

egyszerre teszi nyitottá és törékennyé az embert, és amelynek hatására olyasmiben lesz része, amit »istenélménynek« lehet nevezni

.”60

Földényi a villám metaforáját értelmezve a pillanatnyi- ságot emeli ki, melyben az örökkévaló megnyilvánul: „A semmiből támad és semmivé is lesz, de amíg tart, addig mindent felülmúl. Ilyenkor minden neki rendelődik alá; hozzá képest minden semmissé válik

.”61 Szemeiével ellentétben azonban Endymion tudja, hogy mi vár rá: „Ki égi nőhöz közelít, / lángra lobban, hamuvá omlik - rég tudom.”62 Ezt pedig nemcsak utolsó szavai bizonyítják, hanem az is, hogy az első kép végén elbúcsúzik a világtól.

Endymion tulajdonképpen sehol sem nevezi meg, hogy Lunával akar egyesülni. A „nem múló pillanattal

”63 siet egybekelni (ami végső soron nem más, mint az isteni tűz vagy villám). A Luna iránti közeledés egy paradoxon: Luna a nemlétbe vezető kapuként, a vele való egyesülés pedig a teljes megsemmisülésként értelmezhető. Luna tehát nem cél, hanem a nemlétbe, vagyis az ürességbe való átlépés eszköze, küszöbe. Az üresség pedig az egyedüli valóság: „...és ki csak tükörkép vagyok: valóságom szembejön velem...”64

Luna figyelmeztetése szintén ezt támasztja alá:

*

* Földényi F. László: A medúza 1 I pillantása. A misztikafiziognómiá- ja. 2., átdolgozott kiadás. Pozsony,

2013, Kalligram. 54., 55-56.

61 Uo. 56.

1,1 Weöres: Egybegyüjtött színjátékok. 113.

M Uo. 109. Vö.: Weöres Sándor:

Idő. In uő A teljesség felé. Weöres itt jelenség-időt és teljes időt különböztet meg.

H Weöres: Egybegyüjtött színjátékok. 110.

65 Uo. 113.

„Látod-e a menny szent vadállatait rád meredni? Ajkukon sugár habzik, alabástrom foguk kivillan.

A mélység farkasa és medvéje csak a testet tépi széjjel, Ők mindenedet kívánják.”65

A farkasok és medvék általi széttépetés a pásztorköltészetben a szerelmi halál egyik formája. Az álomban, látomásban a vadállatok vagy fantasztikus szörnyek által való széttépetés a sámánavatás részét képezte. Ugyanakkor megidéződhet az Orpheust és Pentheuszt széttépő menádok vagy a Dionüszoszt széttépő titánok mítosza, esetleg Ozirisz Széth általi meggyilkolása és feldarabolása is. A meghaló és feltámadó Vegetációisten története a színház rituális kezdeteihez vezetne vissza bennün89