Irodalmi Szemle, 2013

2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Polgár Anikó: Poszeidon gyöngyszakálla (tanulmány)

A TITOKZATOS WEÖRES

megsemmisülés negatív képzetei nélkül: „nem a léte, hanem a külön-léte szűnik meg”, miközben „a külön- létből a személytelen, valódi létbe átjutás nem lecsök- kenés, sőt végtelen felfokozódás”.51

A teljesség felé című prózakötet elmélkedéseivel együtt olvasva úgy tűnik, ez a vers is a megközelíteni óhajtott teljességet körvonalazza. A vers legtalányosabb s érzelmileg is felizzó szakasza („S ott túl: mennyi vidék, hol soha semmi sincs! / s távol, vagy közel egyremegy!”) a gondolat túlfutásának képe lehet: „Mily nagy a világ! De ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl-fut pillanat alatt” - írja Weöres A mozdulatlan utazás című részben.52 A vers szándékoltan sűrít,53 nem egyértelműsíti, hogy mi az, amin túl kell vagy lehet lépni. „Túl téren, időn és minden káprázaton: a lét és nemlét ugyanaz” - írja több támpontot adó prózai művében Weöres.54 A teljességben „minden mindennel azonos”,55 ezért nem számít már ellentétnek a távol és a közel sem. Ha túl tudnánk tenni magunkat mindenen, ami megismerhető, megnevezhető, ha már kérdéseket sem tennénk fel, tudatosítva, hogy „minden »igen« és »nem« ugyanazt jelenti”,56 nemcsak a teljességhez, hanem ennek a versnek a magvához is közelebb kerülnénk.

51 Weöres Sándor: Egybegyüjtött prózai írások. Budapest, 2011, Helikon. 116-117.

52 Uo. 115.

55 Vö.: Weöres korábbi köteteiről: „A szerző nyilvánvaló célja, hogy verseit ne lehessen kivonatolni”, ezért „eltávolítja az intellektuális vázat”. In Vajda Endre: Weöres Sándor új könyvei. Válasz 6 (1946). 278-279. Az idézet helye: 279.

’’ Weöres Sándor: Egybegyüjtött prózai írások. 117.

55 Uo. 117.

56 Uo. 117.

□ EZT MÁR MEGBESZÉLTÜK, NEM? szitanyomat, varrás, vászon, 2011, 70x100 cm