Irodalmi Szemle, 2013

2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Polgár Anikó: Poszeidon gyöngyszakálla (tanulmány)

A TITOKZATOS WEÖRES

40 Weöres Sándor: Egybegyűjtött levelek II. Budapest, 1998, Pesti Szalon - Marfa Mediterrán Kiadó. 448.

tővel, a világirodalom megközelítlietetlen nagyjaival együtt, például SzopEioklész, Vergilius, Goethe mellett) a „Trón-szférá”-ba sorolható, ami annyit jelent, hogy „a költő teljes lényével berendezkedik az égi szférában és ott kiterebélyesedik, szinte elvaskosodik. Nekünk, akik személyiségünket szétoldani próbáljuk, nem pedig sző- röstül-bőröstül a magasba vinni és ott megőrizni: ez a szféra idegen, ellenszenves”.40

Ahhoz tehát, hogy Horatiust valamilyen formában saját költészetébe tudja ötvözni, le kellett szállítania őt ebből a Trón-szférából: a horatiusi versmértékű, a Ver- giliust Athénba vivő hajóhoz írott verssel sok tekintetben párhuzamba hozható, de alapeszmeiségét, s főként a vers mögött meghúzódó költői magatartást tekintve azzal ellentétes előjelű Mozgó mikrokozmoszban ez a kísérlet sikerrel is járt.

Weöres versében (ha a Horatiusnál is meglévő négyes tagolásból indulunk ki) a víz és tűz szférája közrefogja a fönti és lenti világot, vagyis a levegőt és a földet (az adott szférára különösen jellemző szavakat kiemeltük):

VÍZ:

Fürdik, csapdos a gvöngv-szakáll, sustorgó habokon selymesen elterül, kék pergő gyűrűk és heves taiték torlaszain rezgeti szálait,

LEVEGŐ:

míg mérkőzve a fény meg árny táncuk medre fölött lég-habu kertet ont: csíkos, pettyes, ezer szirom, lélekző sűrűség, dús, kusza tarkaság női, áll, hull szakadatlanúl;

FÖLD:

lenn sok görcs-felület, mélvén a csönd alatt, érdes szikla, sötét iszap.

TŰZ:

S ott túl: mennyi vidék, hol soha semmi sincs! s távol vagy közel egyremegy!

Bolvhos gömb lebeg ott, lángszinü búborék,

forgó tűz-köröket lövell,

míg lévőt s lehetőt elnyel a szűz homály.

56