Irodalmi Szemle, 2013
2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Polgár Anikó: Poszeidon gyöngyszakálla (tanulmány)
A T ITOKZATOS WEÖRES 28 Weöres: i. m. 487. 29 Hamvas: Poseidon. 58. 30 Weöres: i. m. 487. 31 Hamvas: Poseidon. 59. 32 A hajóhoz, mellyel Vergilius Athénbe indult. Ford. Rónai Pál. In Horatius noster. Magyar Horatius. Budapest, 1935, Officina. 137-139. A Vergilius Athénba vivő hajóhoz. Ford. Weöres Sándor. In Horatius, Quintus Flaccus: Opera omnia - Összes versei. Budapest, 1961, Corvina. 63-65. 33 1. kiadás: 1935, 2. kiadás: 1940, 3. kiadás: 1943 (itt jelentősen bővült a fordítógárda, olyan fiatalokkal, mint például Devecseri Gábor, Radnóti Miklós, Vas István). 34 Kerényi Károly: „Horatius noster”. In Horatius noster. Magyar Horatius. Az idézet helye: 12. ba vonható a levegő, föld, víz vagy az ég, föld, alvilág Etármasságaival is. Ennek a hármasságnak a bemutatása után a vers túllép ezen a hagyományos triadikus nézőponton, és a világűrbe lép ki. Az űr ürességét is jelentheti a „hol soha semmi sincs” kitétel, az ott lebegő „bolyhos gömb”, „lángszinü búborék” pedig a világűrben lebegő égitestekre is utalhat. Poszeidón szférája ugyanis - ahogy erre idézett esszéjében Hamvas Béla is figyelmeztet - nemcsak a tenger, hanem (a róla elnevezett Neptunus bolygó révén) a világűr is. A vers záró sorában felbukkanó, mindent elnyelő „szűz homály”28 képe az asztrológia tanítása szerint a Neptunus bolygóhoz köthető „misztikus mélység”29 jele lehet. A versben leírt mozgó mikrokozmosz nemcsak a tenger habjaiban potenciálisan benne lévő világegészt jelenti, hanem magát az embert is, akiben megvalósult és elvetélt lehetőségek rejlenek („míg lévőt s lehetőt elnyel a szűz homály”30). Ahogy Hamvas írja: „mindenkiben rejtve, nagy, homályos, misztikus világ él, ahonnan az inspiráció bűbájos és megrázó képeket szabadít fel”.31 Elgondolkodtató, hogy e misztikus gondolatok kifejtéséhez Weöres miért választott éppen egy horatiusi kötött strófaszerkezetet. A vers az aszklépiadészi strófa 4. típusában íródott (egy versus glyconeus és egy asclepiadeus kapcsolódásából áll), akárcsak az ódák első könyvének harmadik darabja (Carmina I, 3), mely a Vergiliust Athénba vivő hajóhoz szól .32 Nem lehet véletlen, hogy Horatius versei közül ez az egyetlen, amelyet Weöres Sándor magyarra fordított. A racionálisnak, minden misztikától távol állónak tartott Horatiust nem Weöres helyezi először ilyen extatikus pozícióba: ezzel kapcsolatban minden bizonnyal számolnunk kell Kerényi Károly Horatius-értelmezésének és a Magyar Horatiusnak33 a hatásával. Kerényi a 16. epodosból kiindulva a sziget-mítoszt helyezi Horatius-értelmezése középpontjába: „a sziget-míthosz: a világos, látomásszerű tudomás arról, hogy a tisztaságnak és boldogságnak: az aranykornak’ van valahol helye a kozmoszon belül, sőt ez a hely az igazi kozmosz, a világ mindenütt egyebütt mállik, széthull, vége felé rohan...”34 Weöres mikrokozmoszában is van valami az aranykor derűjéből: a tenger leírását a pozitív képzeteket keltő szavak uralják 54
