Irodalmi Szemle, 2013
2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Polgár Anikó: Poszeidon gyöngyszakálla (tanulmány)
A TITOKZATOS WEÖRES 14 Hamvas Béla: A Medúza. In Magyar Orpheus. Weöres Sándor emlékezetére. Budapest, 1990, Szépirodalmi. 213-217. Az idézet helye: 217. 15 Hamvas Béla: Poseidon. In uő: A láthatatlan történet. Budapest, 1943, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. 48-67. Az idézet helye: 49. 18 Uo. 50. 17 Uo. 18 Uo. 19 Uo. 62. 20 Hamvas Béla: Scientia Sacra. Az őskori emberiség szellemi hagyománya. Budapest, 1988, Magvető. 450. 21 Weöres: i. m. 486. A negyvenes években, a vers születésének idején Weöres Hamvas Béla hatása alatt állt; Hamvasnak mint mesterének ajánlotta A teljességfelé című, aforizmaszerű kijelentéseket, rövid esszéket tartalmazó prózakötetét, mely a Mozgó mikrokozmosz című vers értelmezéséhez is több támpontot ad. Hamvas megkülönbözteti a felszínes homéroszi költészetet az igazi, mély orpheuszitól, s Weöresben ez utóbbinak a művelőjét látja: „Homérosznál minden ragyog, még a betegség és a vétek is. Homérosz az ember figyelmét erre a felszínre tereli, ezzel áltat és ezzel kápráztat. Az orpheuszi költészet ezzel szemben az igazi költészet, amelytől a tigrisek megszelídülnek. ..”14 Tulajdonképpen ugyanez az ellentét lehet az alapja Hamvas egy másik írása szerint a Poszeidónhoz, a tengerhez való különféle viszonyulásoknak is, melyek a világ felszínes vagy mély megismerésének különbségét is magukban rejtik. A Poseidon című esszé tanulsága szerint az istennel rosszul bántak „újabb kori tisztelői”,15 nem sorolják őt az igazi istenek közé, méltóság nélkülinek és alacsony rendűnek tartják. Akik ezt mondják, azok Hamvas szerint „elvakultak a homérosi Olympos ragyogásától”,16 a dolgokat csak felszínesen látják, „a tengert csak a partról”.17 „Nem látták őt a vízben, dagadva, örvénylő habokkal és mély sustorgó mormogás- sal tajtékzani.”18 Weöresnek e tengert bemutató verse Hamvas esszéjének szellemiségével megegyező: nem a homéroszinak mondott felszínesség, a külső nézőpont uralkodik el rajta, nem a partról, távolról látja a tengert, hanem mintegy belülről érzékelteti a tajtékzást és morajlást. Bár Weöres versében nincsenek explicit mitológiai utalások, a habokban szétterülő „gyöngy-szakáll”-t akár az antik tengeristen szakállával is azonosíthatjuk. A Weöres-vers alapeleme, a víz „az élet őskörnyezete”,19 mely misztikus értelemben a szellemi és anyagi világot is jelképezi: „így tulajdonképpen kétféle víz keletkezik: a felső és égi víz, a szellemi víz - az idea; de az anyagi, az alsó víz is, az eidólon.”20 Visszakanyarodva a címszavak értelmezéséhez: a kozmosz szépséget és rendet is jelent, ezzel szemben Weöres versében nem a rend nyugodt, kiegyensúlyozott szépsége, hanem a „dús, kusza tarkaság ”21 dominál. A 52
