Irodalmi Szemle, 2013

2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Bartal Mária: Az összmüvészeti alkotás kísérlete Weöres Sándor Hetedik szimfónia című költeményében (tanulmány)

A TITOKZATOS WEÖRES

képelemeinek átfestésével dramatizálja a korábbi freskó narratíváját. Ez az eljárás a szöveg időszerkezetét is döntően befolyásolja, hiszen a weöresi hosszúversek többségének ciklikus működésmódjával szemben itt teleologikus/lineáris építkezéssel találkozunk. Ha a költemény első részének és a Mantegna-festménynek a kapcsolatát hangsúlyozzuk, azt is mondhatjuk, hogy a szöveg olyan ekphrasziszként működik, amely a nyelv megmutató képességét aktiválva nem pusztán leírja és értelmezi az elé táruló képet, hanem maga is a vizuális művészetekre jellemző technikákkal kezd el dolgozni.

Újvári Edit a Hetedik szimfónia interpretációja során részletes motívumelemzést hajt végre, melynek során a szöveg vizuális vonatkozásai közül a képzőművészeti Mária-ábrázolások ikonográfiái hagyományával olvassa össze Weöres költeményét.9 Nem mellékes, hogy a tanulmányában megjelölt ábrázolás-típusok folyamatos kimozdítását tapasztaljuk a szövegben (vö. például az életkor, családi állapot, öltözet folyamatos változása), és ezen elmozdulások nyomán kíséreljük meg vizualizálni a 4. rész Mária névvel ellátott beszélőjét, akinek külsejéről Weöres szövege mint takart, rejtett testről beszél. Az első rész azonosítatlan beszélőjének szólamát a második szövegtömbben többes szám első személyű megszólalás váltja fel, amelyet szerzői utasításként a Kórus megnevezés vezet be. Jóllehet, a találkozás emléke látványként beszélhető el, a szöveg mégsem láttat, deixisekre és a személyes névmásokra korlátozza magát („Láttuk őt”, „látta ő”), tárgya a befogadótól elzárt marad, hangsúlyozza önnön szimulákrum voltát, megszünteti a kép és a valóság közötti különbségtétel lehetőségét, a kép tisztán önmaga látszataként jelenik meg. A látvány enigmatikusságát a 4. rész a Fiúval való kapcsolatból eredezteti, hozzáférhetetlenségét a hangokból kiépülő toronnyal materializálja:

* Újvári Edit: „A mindenség hullámzó nászruhád": Istennői mítoszmotívumok Weöres Sándor költészetében. Szeged, 2004, JGYF

Kiadó. 135-150.

„...örök dal tornyait építi köröttem, így kívánja; meg nem fejthetik a léptem redői alatt forgó tüzes hadak, homályos nemzedékek. Kezdettől apám, s én szültem őt...”

43