Irodalmi Szemle, 2013

2013/8 - A TITOKZATOS WEÖRES - Csehy Zoltán: Lapok egy égő partitúrából (tanulmány)

A TITOKZATOS WEÖRES

tés lehetetlenségéből fakadnak. Maga a sziget is megszólal: bámulatos elektroakusztikus apparátussal. Az „aranykori” népzene tovább torzul, szinte félelmetessé válik, az elektronikus, a mesterséges hangok maguk alá gyűrik a létezőt: a jelentés egyszerűen leszakad a húsról, a szöveg roncsai mögül kihátrál a történet.

Weöres szövege szövegcsonkok vagy szöveg- egységek sajátos kopulációi révén hozza létre a kriptogrammáit, Eötvös zenéje pedig bámulatos érzékkel betűzi ki azokat a zenei érzékelés határain belül. Az emlékezés millió törmelékdarabja ez: mindegyik afféle inger a rekonstruáló tudat számára. És hatalmas metaforarendszer is: a kultúra, a hagyomány rekonstruálha- tóságának kérdéseire irányítja a figyelmet, arra, hogy vajon a tanulási folyamat révén képesek vagyunk-e valóban ugyanott folytatni, ahol elődeink abbahagyták, vagy egyáltalán, a mi tapasztalatunk visszaidézhető-e létünk egy későbbi pillanatában. És ha úgysem, akkor miért érdemes emlékezni? Mi készteti az embert erre a reménytelen és haszontalan tevékenységre, mely olyan újabb haszontalanságokat gerjeszt, mint a költészet vagy a zene?

□ EL AKARTALAK VENNI, szitanyomat, varrás, vászon, 2011, 70x100 art

33