Irodalmi Szemle, 2013

2013/7 - Szerzőink

E SZÁMUNKBAN

„»Mi vagyunk az elit, a többi meg nem számít. Szard le. Jöttmentek. A lúzerek. Szájtátik. Az örök reménykedők. Az idealisták. Akik azt hiszik, hogy majd a munkával. A tudással. A tehetséggel. Ezek a reménytelenek. Na meg a kátrány«, mondják megvetéssel. Ebből áll a kisváros."

Borbély Szilárd: Kátrány

„Ahogy Péternél, úgy Ernőnél sincsen nyugvópont, hiszen sehol nem találja meg, amit keresett, jobban mondva szerinte nem is létezik, amit keres. »Nincs semmi, csak a lépések« (104). Vagyis a lépések azok, melyek vannak, ezek töltik ki a semmit. Mindez az egész műre jellemző folyamatos útkereséssel állítható párhuzamba. Meg vannak fosztva valamitől, amitől a megértést várják (Cigánykrisztus arca, ősi cigányzene); viszont a megfosztás révén valami mégis létrejön: a megértés, vagyis az út. A hiány van, amit lépésekkel lehet kitölteni.”

Takó Annamária: „Nincs semmi, csak a lépések”