Irodalmi Szemle, 2013
2013/7 - Varga Imre: Reggelnapló 6-7. (próza)
REGGELNAPLÓ 6- 7 . • Az írói terveim közt elveszik az írás. Jó lenne, írom megint. Jó lenne nagyon. Szóval: jó lenne naponta legalább két dolgos órát ülni a papír előtt. Leírni aznapra rendelt mondataimat, még ha másnap fölöslegesnek látszanak is. Mi az írás akadálya? Az idő? Kinek az ideje? Nyilván az enyém. Valóban az enyém7. Vagy inkább az akadályoz, hogy nem vagyok foglalkoztatott író? Hogy olykor nevesincs szerkesztők packáznak velem? Nem hiúság, önáltatás-e, hogy a megbízatásra, különleges figyelemre várok? Ki biztathatna írásra a bennem élő mesteren kívül; ahogy ez eddig is volt? De akkor is: írok-e, írhatok-e olyat, ami eddig nem volt. Másolásból pedig láthatóan van elég. Reggel hét óra, Budapestre utazás előtt. Utána Szentendre. Ébredés után megint eszembe villan M. kérdése: nem önáltatás-e, amikor azt hiszem, azt vélem, sőt: káprázom, s velem együtt a többi névtelen művész is, hogy szükség van az alkotásainkra. Azt nyökögtem válasz helyett, hogy nem az én művészszerepemről, egyáltalán nem a nevesítésről van szó, hanem arról, amit közvetítenem kell. De kell-e egyáltalán? Kérdésével pimaszul sarokba szorított. Elnémultam. S pont őelőtte, aki a művészetbe»/ él, hiszen galériás, műkereskedő. Utólag jutott eszembe, amit akkor mondanom lehetett volna: kell a kifejezés, a megvalósítás öröme, hogy életünk mélyére érezzünk; személyes tapasztalatunkkal mások életének mélyére is rásejtsünk. Fél életem volna, ha nem tapasztalom meg a világ bensőségességét a teremtő átadásban, ha ennek szépsége nem ad a napjaimhoz erőt. S a meddő óráimon? Akkor mitől élek? Na ugyan, te széplélek! Budapesten nincs senki, akivel találkozhatnék. Igaz, nem is telefonáltam senkinek, hogy találkozást kezdeményezzek, hogy időt egyeztessünk. Kibukik belőlem a tanult minta: a magány férfias dolog, s nem kell mindig kart karba öltve sétálgatnom kedves barátaimmal. De hát ez ridegpásztori örökség, Imre! Apám volt ilyen. Több mint gyanú - ebből a magányosságból, ridegségből adódnak alkotói sarkon fordulásaim. A Milton-dráma. Tervnek botrányosan nagyszerű volt. A leírt mondatokat viszont eltüzeltem. Vagy az Élet vize-színdarab. Meg a papíron vagy fejben megformált, s aztán rendre elkallódott, elfelejtett versek. ‘ Varga Imre Reggelnaplójának előző részét 2013. júniusi számunkban közöltük. - A szerk. 63 Varga Imre
