Irodalmi Szemle, 2013

2013/7 - CIGÁNY UTAK - Gyenes Gábor: Nem szél: sörét (a Csak a szél című filmről)

követően is Fliegauf finom gesztusokkal ábrázolta a figurák véleményét, hozzáál­lását, itt viszont ki lett velük mondatva. A rendőrök párbeszéde a stílust tekintve da­rabosabbnak, megírtnak hatott, ugyanak­kor nagyon precízen volt megírva. Őszin­tén szólva nem tudtam mit kezdeni ezzel a jelenettel, mert a film formanyelvét erősen megbontotta, viszont a közlése nagyon tisz­ta és fontos volt. A helyi zsaru ugyanis azon rágódott, hogy „rossz” házat „csináltak meg”, mert ezek „dolgos cigányok voltak”. Ő meg tudta volna mondani, hogy melyik házat kellett volna megcsinálni. Merthogy ilyen hibákkal „összezavarják az üzenetet”. Ezt a gyilkosságokat jóváhagyó, inkább an­nak amatörizmusát kritizáló, a rasszizmus ideológiáját pontosan bemutató hozzáál­□ KIREKESZTVE olaj, 59x47 cm CIGÁNY UTAK lást hihetetlenül gyakorinak tapasztalom a társadalomban, így egyfelől örültem, hogy Fliegauf kiüzent ennek a gondolko­dásmódnak, másfelől viszont esztétikailag sokkal szimpatikusabb volt a többi jelenet visszafogott elbeszélésmódja, mint a szó­ban forgó rész didaktikus hangneme. A Csak a szél szembe mer nézni a ci­gányság és a fehérek közti feszültséggel, bátorsága van tematizálni a tabuizált ro­magyilkosságokat. Amiatt is érezhetjük a témát illető tanácstalanságunkat és zava­runkat, hogy a filmet szinte minden fóru­mon, minden beszélgetésben a társadalmi „haszna”, az országimázsra tett hatása felől közelítik meg. Szerencsénkre ez a film nem propaganda, nem fogja végig a kezünket, hanem ábrázol, mégpedig hitelesen. 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom