Irodalmi Szemle, 2013

2013/7 - CIGÁNY UTAK - Takó Annamária: „Nincs semmi, csak a lépések” (tanulmány)

CIGÁNY UTAK vén Simonnak nevezték, melynek jelentése „figyelés, hallgatás, figyelem”. Jézus adta neki a „kőszikla” je­lentésű Péter nevet, mely a Petrosz szóból ered. Ez Szinpetré néven beépült a cigány hagyományba is.17 A néma Péternél a tanítói és tanítványi szerep ösz- szeér, hiszen Krisztus egyik „attribútumát” is magán hordja: aznap, amikor leesik a létráról, születésnapja van - éppen a 33-ik. Ez még inkább jelképes funkci­óval bír, amit krisztusi szerepként szoktak emlegetni. Mégsem tudja megváltoztatni a cigányság sorsát, nem képes a megváltásra (ahogy a későbbiekben a többiek sem), ellenben tanítványként tovább tudta volna adni azokat az értékeket, amelyek által a közösség rátalál­hatott volna saját erejére. A regényben a néma Péter vállalja a tanítványi szerepet, viszont ez megmarad a beteljesületlen ígéret szintjén: „Péter tudta, hogy már csak ez maradt, a vég előtti utolsó perc, vállal­ni a szomorú sorsát záró komédiát, és a kínt, hogy a felismert életet megélni, vissza már sohasem térhet” (59) - ugyanis leesik a létráról és meghal. A „magá­ra ismerés” előzménye is fontos lesz: a kápolna falán éppen Madonnát festi a kisdeddel. A néma Péter kap­csán az elbeszélő lezáratlanul hagy egy történetet: a születésnapján tudja meg, hogy szeretője, Anasztázia grófkisasszony gyermeket vár, de el fogja vetetni. A grófkisasszony döntését azzal indokolja, hogy kü­lönböző etnikumba tartoznak: „mit szólna a világ. Apám, anyám szemében te végül is csak egy cigány vagy, még ha festesz is” (55). Nem vállalja sorsát, amit hurcolnia kellene. Tehát még egy krisztusi alak van a néma Péter kapcsán, viszont ez inkább csak jelzésér­tékű, a nevében megbúvó szemantikát - Anasztázia nevének jelentése ugyanis „feltámadott”- az elbeszé­lés szintjén sem bontja ki a regény: „kifutott a kápol­nából” (55), és többet nem is tér vissza. Az elbeszélő gyorsan kiiktatja ezt a szereplőt, sorsának további alakulásáról nem tudunk meg semmit. Péternél tehát minden szinten el van vágva a megváltás lehetősége: a gyerek jelenléte is hiányzik. Az elbeszélésmódra jel­lemző az elbeszélés töredékessége, szabálytalansága, mint amilyen a mű elején a meghatározó, központi 17 Uo. 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom