Irodalmi Szemle, 2013
2013/6 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Mayer Kitti: Ádámkosztümben (a Ludwig Múzeum A meztelen férfi című kiállításáról)
ÍZLÉSEK ÉS POFONOK ja a nézőben, mintha a meztelen alakok most léptek volna le a vászonról, a természetből hirtelen átkerültek volna a kiállítás terébe. A tárlatlátogató azonban mégsem ezekkel az alkotásokkal találja szembe magát, amikor belép a terembe: a Pierre et Gilles alkotópáros Adonisz halála című munkáját pillantja meg először. A kép a homoszexuális férfi vágyának kivetülése, a tökéletes férfiszépség ábrázolása. A kiállítás a XIX. század végétől egészen napjainkig követi végig a meztelen férfiak ábrázolásának különféle változásait. A kiállítást hirdető plakátokat látva talán nem is gondolnánk, hogy Kernstok Károly, Vaszary János és Ferenczy Károly festményeivel is találkozhatunk a tárlaton. Ezeken a képeken a férfiak természeti közegben jelennek meg, meztelenségükkel visszautalnak a teremtéstörténet férfi főszereplőjére, Ádámra. A terem közepén található tárlóban meztelen fiatal fiúkat megörökítő fotográfiákat láthatunk, melyek a Magyar Képzőművészeti Egyetem tulajdonát képezik. A felvételek azt bizonyítják, hogy a magyar festőnövendékek ezeket a képeket használták festészeti tanulmányaik elkészítéséhez. Közvetlenül igazolható ez Ferenczy Károly Est című festményével kapcsolatban, amelynek fényképes „párját” a vitrinüveg alatt fedezhetjük fel. A német fotográfus, Wilhelm von Gloeden hasonló témájú képei Árkádia tájaira kalauzolnak bennünket. Gloeden fotóinak szereplői fiatal szicíliai fiúk, akik a természettel (és egymással) harmonikus kapcsolatot alkotva idéznek fel egy sajátosan idilli, vágyott állapotot. A nemzetközi mezőnyt tovább bővíti Oskar Kokoschka és Pablo Picasso, akik egy-egy grafikával szerepelnek a teremben. Picasso Lóitatás című rajza leginkább Kernstok festményével hozható kapcsolatba, Kokoschka színes grafikája nyúlánk alakjaival, erdők-mezők madaraival a mesék archaikus világát idézi (A Li nevű lány és én). Az új Ádám-ábrázolások mellett a férfitest az aktábrázolásokhoz használt modellként jelent meg. A XIX. század végén, a fotográfia és a reprodukciók elterjedésével az élő modell utáni rajzolás már kevésbé volt kifizetődő, a fényképek használata egyszerűbb és olcsóbb lett. A férfitest itt sem a vágy tárgyát képezi, egyszerű (és gazdaságos) segédanyagként funkcionál. Zofia Kulik közel 700 darabból álló Gesztusok archívuma című sorozatában megfordítja a fényképezés eljárását: művésztársát, Zbigniew Liberát állítja különböző pozitú- rákba, mintegy eljátszatja vele a fényképeken látható gesztusokat. Ezek a mozdulatok azonban nem csak a klasszikus táblaképekről lehetnek ismerősek számunkra: az önkényuralmi rendszerek is előszeretettel sajátították ki s ruházták fel saját ideológiájukkal az emberi testet. Libera egyébként visszatérő figurája a kiállításnak: itt még férfi mivoltában jelenik meg, egy másik teremben azonban nő képében teszi magát a vizsgálódás tárgyává. Halász Károly a szobrászat felől közelít a meztelen férfitesthez. A Testépítő reneszánsz modorban címet viselő, 2000-ben készült munkája pontosan az, ami: az izmos férfitest a megfelelő pozíciót felvéve egy reneszánsz (vagy akár antik) szobor bőrébe bújva merevedik mozdulatlanná. Halász munkája mellett - az emberi test, az idő és a mozgás kapcsolatát vizsgáló fotósorozatával - Muybridge is 94
