Irodalmi Szemle, 2013
2013/6 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Soóky László: A hatvanadik évad, avagy Clouseau felügyelő megcélozta a béka fenekét (a Komáromi Jókai Színház Magyar zombi című előadásáról)
ÍZLÉSEK ÉS POFONOK Koltay Róbert liberál-kozmopolita operatőr, megszemélyesítője Bernáth Tamás. Ahhoz, hogy a rímek (?) burjánzása által versszöveggé (?) összesodródó képek fölmutathassák e kétségkívül tragikomikus eseménysor elevenségét, a rendező oldaláról teremtő ihletettségre lett volna szükség, melynek híján szövegfelmondó irodalmi színpaddá lényegült a színpadi mű. Pedig adódott esély az egységes kifejezési mód megteremtésére: a Két szép lány (Kovács Lotti m. v., Zsapka Tina m. v.) mindvégig példaértékűen igényes, fegyelmezett szerepformálása kitűnő példa erre. „...moliére-i formanyelvet használok, s ebben már nincs semmi realista...” - vallja a rendező, Bagó Bertalan. A realista pillanatok tartják életben ezt az előadást: Szomszéd Misi teljes idejű jelenléte, az „utolsó vacsora” Valija, az aranyhörcsögért aggódó Reszelik Hajnalka Mirtyll, a Tigris Nikit kézen fogó Blondin, az önmaga esendősé- gére rádöbbenő Pál, s tovább is mazsolázhatnánk, ha a ködösítő elvontság leple alatt nem kényszerítik a színészeket teljes lelki öntorzításra. A legnagyobb vesztes természetesen Blondin, szerencse, hogy Tóth Tibor számos esetben hidegvérűen szembeszegül a rendező általános szándékával. Egyértelmű, hogy a rendező, de a díszlet- és jelmeztervező is inkább a látványt, annak is a megtévesztő oldalát szorgalmazta, mint az esemény realista lehetőségét. A nagyolást, a felszínességet nem pótolja sem a füst, sem a nemzeti színekbe öltöztetett jelenetek, sem a lófasz. S azzal a határtalanul kedves rendezői gesztussal, miszerint a Hivatalos úr (Olasz István) az államalkotó nemzet nyelvén, azaz szlovákul biztat bennünket arra, hogy emeljük fel csüggedő szívünk!, egyben átadta a rezervátum kulcsát is. Brávó! Szerettem Dobri Dániel m. v. zenéjét, mert profi munka volt, mely alapja lehetett volna az előadás egységes stílusának. És vergődésükben is szerettem a félrevezetett színészeket, akik közül néhányan majd megpihenhetnek Fenyő Miklós árnyékában, hiszen már itt dübörög a hatvanadik évad igazgyöngye, a MADE IN HUNGÁRIA. Innen is szeretettel gondolok a Komáromi Jókai Színház vezetőire. □ VÁCLAV KINGA: Filiálka, városterv, revitalizáció, Pozsony, 2011 92
