Irodalmi Szemle, 2013

2013/6 - VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Gyáni Gábor: A város és az imaginárius történelem (tanulmány)

VÁROS ÉS EMLÉKEZET

6 Koshar, Rudy J.: Building Pasts: Historic Preservation and Identity in Twentieth-Century Germany. In Gillis, John R.: Commemorations. The Politics of National Identity. Princeton, N. J., 1994, Princeton University Press. Különösen 217— 223.

7 Nietzsche, Friedrich: A történelem hasznáról és káráról. Ford. Tatár György. Budapest, 1989, Akadémiai. 37.

8 Mert nem kifejezetten azzal a szándékkal hozták létre eredetileg ezeket az objektumokat, hogy emléket állítsanak általuk valamely múltbeli történésnek vagy szentélynek.

megteremtését irányító historista szemléletmód is ebből a magatartásból következik. Ha a két említett értékfogalmat elhelyezzük a jelenbeli (a nem történeti) élet kontextusában, akkor Riegl nyomán megállapíthatjuk: a használhatóságot és az újbóliságot funkcionális értékként képviselő (érvényesítő) jelen többnyire a történeti érték fogalmát helyezi előtérbe, miután a múlt fennmaradt tárgyi rekvizitumait nem kizárólag régiség-értékük, hanem sokkal inkább történelmi értékük alapján értékeli. Az előbbi a rom-kultusz romantikus ethoszának kedvez, az utóbbi pedig a történetiség racionális alapokra helyezett kultuszát élteti.

Riegl tipológiája a XIX-XX. század fordulóján a német műemlékvédelemről zajló szakmai diskurzus kereteibe illeszkedett, ahhoz a vitához szólt hozzá a szerző ilyen módon.6 A fogalompár - analitikus segédeszközként - éppoly fontos szolgálatot tehet azonban ma is, mint ahogyan Friedrich Nietzsche tipológiája sem vesztett jottányit sem értékéből, ami az antikvárius, a monumentális és a kritikai történetírás fajtáit posztulálta.7 Mert mit sugall Riegl a műemlékek kommemoratív funkciójáról e fogalmi distinkcióval? A múltbeli emlék, amikor szándéktalanul emlékeztet az elmúltra,8 úgy és azzal válik fontossá a jelen számára, hogy történeti értékre (is) szert tesz. Ha csupán régiség-értékkel bír(na), akkor nem lenne különösebb használati értéke, és újdonságértéket sem tulajdonítanának neki, így pedig a lassú, de elkerülhetetlen fizikai enyészet a sorsa. Ha viszont történelmi értéket testesítenek meg a múlt jelenben fellelhető dolgai, akkor művészeti alkotásokként, valamint a nemzeti lét időbeli folytonosságának a jeleiként lehet rájuk támaszkodni, ami a jelenbeli újrahasznosulásukat is lehetővé teszi. Arra használják őket, olykor a hagyomány által megszentelt erőnek engedelmeskedve, amire már egykoron is szolgáltak (a városházának emelt épület ad továbbra is helyet a város adminisztrációjának), vagy új funkciót találnak számukra (a posztócsarnokból egyetemi könyvtárat, a valamikori kulturális épületből pedig bankházat csinálnak). Amikor pedig a természet vagy az ember gondoskodik az objektum haláláról, akkor

12