Irodalmi Szemle, 2013

2013/6 - VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Gyáni Gábor: A város és az imaginárius történelem (tanulmány)

VAROS ES EMLÉKEZET udvarán egy hamisítatlannak tetsző campanile jellegű építménnyel. A Leuveni Egyetemi Könyvtár eredeti, korábban régi posztócsarnokként ismert épülete telje­sen megsemmisült az első világháborúban, és ami nap­jainkban a helyén áll, az nem más, mint egy amerikai építész által tervezett, a két háború között épült, a má­sodik világháborús újabb pusztítás után restaurált neo- reneszánsz épület. És a sort tovább folytathatnánk. Történelem ez így vagy a történelem (szándékolt, ne­tán szándéktalan) felidézése csupán? Hiszen a XV. szá­zadban tervezett és épített Stadhuis, a Sint-Pieterskerk vagy a mai banképület részben vagy szinte maradék­talanul új épület, legalábbis olyan építészeti objektum, amely részben azonos csupán valamikori (történelmi) önmagával. Ennek ellenére történelminek tűnnek, mi­vel a brabant gótika jeles műalkotásaiként pompáznak. Egyúttal persze mai épületek is, hiszen a városháza szintúgy városházaként üzemel, a templomot szintén templomként használja ma is a város, a valamikori más funkciójú, az eredetinek megfelelően újra felépített épületben pedig napjainkban bank működik. Az egyetemi könyvtár esete az előbbieknél is kü­lönösebb. A teljesen új, néhány évtizede létesített, de hangsúlyozottan történelmi stíluskosztümbe öltözte­tett objektum a történelem helyett egy valaha itt állt és a maival azonos funkciót betöltő épület helyét foglalja el, és az egyetemi könyvtár korábban megsemmisült, ténylegesen történelmi épületére is emlékeztet. Az utóbbi eset a modern urbanizáció mint építészettörté­neti esemény paradigmatikus esetét példázza, melyben a historizmus az egyeduralkodó formaalkotó elv. A modern nemzetállamok és a piaci gazdaság létrejötté­nek körülményei között folyó városi, kivált nagyvárosi fejlődés töretlenül megmaradt a történelem igézetében. Ahogyan Donald J. Olsen találóan írja, a XIX. század legfőbb rendezőelve a történelmi érzék, amely mindig bizton támaszkodhatott a történelem racionális módon megismert valóságának újra- és újként való hasznosí­tására.1 így, ezúton válhatott valósággá a minuciózusán feltárt középkori és főként késő középkori vagy kora újkori építészeti stílusok tömeges és prózai adaptálása a modern városi terek és objektumok széles körében .2 1 Olsen, Donald ].: The City as a Work of Art. London, Paris, Vienna. New Haven, 1986, Yale University Press. 295.

Next

/
Oldalképek
Tartalom