Irodalmi Szemle, 2013
2013/5 - Soóky László: Tisztelt Monostori Martina! (válasz az olvasói levélre)
Hallottam verset mondani többször. Élőben. Állítom, kevés színészt hallottam valaha is olyan természetességgel szavalni, ha ez egyáltalán jó szó arra, amit ő tett, ahogyan Gálán Gézát. Láttam a színpadon Petőfiként. Erről még Soókynak is csak jó szava van. Ezeknek az előadásoknak nem kis része bőven pályájának második felében volt. Ezek is a „kommersz, giccs és szemét” kategóriájába esnek? Azt is fölhánytorgatja a szerző, hogy Gálán Géza kereskedőnek, vállalkozónak állt. Csakhogy ennek is van két súlyos aspektusa. Az egyik, hogy nem egy esetben úttörő volt ezen a téren is, például a videós cége esetében. Másrészt - és ez legalább olyan nehézségi erejű - azért lett „kereskedő”, mert abból, amire Isten teremtette, nem tudott megélni. Állt volna ki pléhbögrével siránkozva kéregetni? Nem. Fölemelte a fejét, és akkor is a maga kezének munkájából élt meg családjával együtt, amikor „a szakma” nem tartott igényt rá. Nem tengődött segélyen, panaszkodva, hanem megteremtette a saját ÍZLÉSEK ÉS POFONOK megélhetését. Ha ez szégyen, nem Gálán Géza szégyene. Ez valójában nem szégyen, hanem tragédia. Az egész nemzet tragédiája. Mert megint elpocsékolta egy nagy tehetség idejét. Igen, Soókynak igaza van. Gálán Géza pályája ikaroszi repülés volt. Csakhogy nem azért vált azzá, mert ő maga valaha is lemondott volna a filológusi igényességről, a magas művészi mércét sem tette lejjebb egy centivel sem. Azért lett Ikarosszá, mert nem kapta meg azokat a lehetőségeket, amik megillették volna zsenijét. Inkább aláhullott dolgavégezet- len a földre, mint hogy valaha is eladta volna magát baksisért, hogy személyéhez nem méltó feladatokat vállalt volna. Ikarosz volt, valóban. A Napba vágyott, alább nem adta. Hogy a kor, a politikai és egyéb körülmények - finoman szólva - nem kedveztek az efféle „renitens” magatartásnak, azt jól tudjuk. De az élet mindig is ilyen volt. Gyakran magunk fojtjuk meg kiváló fiainkat. Ha máskor nem, haláluk után, ahogyan Soóky László tette. A Tisztelt monostori Martina! írásomban kellő tisztelettel és körültekintő tapintattal emlékeztem meg néhai Gálán Gézáról. Egyetlen gondolatnyi ellentmondást sem fedeztem fel a nekrológ és az Ön felvetései között, ami viszont a Zselízen megvalósított Úri muri című produkciót illeti, nem szívesen mennék bele a részletekbe. Nem volt méltó az elhunythoz még akkor sem, ha elválaszthatatlan tőle. Tisztelt Monostori Martina, ha megbántottam volna Önt, természetesen bocsánatot kérek, lehet, hogy Ön jobban szerette Gálán Gézát, mint én, nekem viszont halála napjáig barátom volt, ezért visszautasítom az Ön méltatlan vádaskodását. Soóky László 95
