Irodalmi Szemle, 2013
2013/5 - Monostori Martina: Egy nekrológ nekrológja (olvasói levél)
ÍZLÉSEK ÉS POFONOK * MONOSTORI MART I N A EGY NEKROLÓG NEKROLÓGJA* S zokatlan lépés egy nekrológra válaszolni. Ám kénytelen vagyok, ha azt tapasztalom, hogy e műfaj íratlan szabályait úgy hágja át valaki, hogy már-már (?) kegyeletsértést követ el. Mély döbbenettel olvastam Soóky László írását Gálán Gézáról. Meglehet, úgy képzelte, hogy elég idő telt el Gálán Géza halála óta ahhoz, hogy „őszintén” elmondja a véleményét. Jelentem, téved. Minthogy a színész-rendező december 17-én hunyt el, Soóky sorai pedig februárban láttak napvilágot, nem nehéz belátni, hogy e két dátum között messze nem nyílik „történelmi távlat”. Még jó, hogy szerettünket időben eltemettük, még az is megtörténhetett volna, hogy cikke megelőzi Gálán örök nyugalomra helyezését. Már ha örök nyugalomnak lehet nevezni azt az állapotot, amikor alig csukja le szemeit, máris sarat kennek a fejfájára. Soóky írásában az a vérfagyasztó, hogy formailag, esztétikai értelemben jól megcsinált cikk. Éppen ezért könnyen becsaphatja azt, aki hagyja elringatni magát a gondosan megválogatott szavak hadrendjétől. Megjegyzem, már a legelején kimutatja a foga fehérjét, amikor a második mondatban leszögezi, hogy: „Az életét és pályáját méltató gyorsírók betartották a játékszabályokat: halottról jót vagy semmit.” Egyrészt a „gyorsírók” szóval azt sugallja, hivatalos lihegők várták kihegyezett ceruzával, hogy önnön dicsőségüket fényezve emlékezhessenek meg Gálán Gézáról. Vagyis, aki hamar reagált Gálán elmenetelére, nyilván megfelelni akart - hogy kinek, miért, azt mindenkinek a fantáziájára bízom. Vagy csak letudni akarta volna ki-ki a kényszerű kötelességet. Vajon nem lehetséges, hogy mi, akik meglehetősen gyorsan nyilvánosság elé tártuk, mit gondolunk az eltávozottról, tényleg azt gondoljuk, amit leírtunk-elmondtunk? Vajon nem lehetséges, hogy a nekrológ egy mélyen emberi műfaj, amelyben tényleg igaz, hogy „halottról jót vagy semmit”? Megmagyarázom. Minden ember, így Gálán Géza is, számos különféle értékű tulajdonsággal rendelkezik. Jókkal, rosz- szakkal egyaránt. így életünk során sokféle döntést hozunk, számtalan cselekedetet hajtunk végre, amiknek egy része jó, más része rossz. Ha egy ember meghal, nem jogos igény-e, hogy létéből azt emeljük ki, azt rögzítsük, ami méltó lényének legjobb részéhez? Hogy arról szóljunk, ami kortársainak, de az utókornak is erőt, példát, szellemi-lelki muníciót ad a nehéz időkben is? Mindenkire igaz ez, olyan emberre hatványozottan, aki hivatása révén sokakhoz szól. Gálán Gézának is megvoltak a maga rossz pillanatai. Senki nem kíván belőle ’ Soóky László Elment Vavreczky Géza, a Gálán című nekrológja 2013. februári számunkban jelent meg. - A szerk. 93
