Irodalmi Szemle, 2013
2013/5 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - „Novaközi” állapotok. Beszélgetés Kálmán Gábor Nova című kötetéről
ÍZLÉSEK ÉS POFONOK „NOVAKÖZl" ÁLLAPOTOK BESZÉLGETÉS KÁLMÁN GÁBOR NOVA CÍMŰ KÖTETÉRŐL1 □ Tamás Zsuzsa: Legyen az az első kérdés, hogy a Nova vajon egy novellafüzér, egy regény vagy esetleg valami egészen más! O Benedek Anna: Szerintem a kritikáknak ez az egyik sarkalatos pontja, általában mindenki érinti, valószínűleg az olvasónak meg az értelmezőnek is van egy ilyen vágya, hogy valamilyen módon összefüggést fedezzen fel a különböző darabok között. Az olvasás során úgy tűnt inkább, hogy novellák vannak egymás mellé helyezve, ez különösen az egyes novellák szerkezetéből volt számomra nyilvánvaló, mert az ismétlések egy része nem tűnt teljesen szervesnek, mintha utólag kerültek volna egymás mellé. Ezzel együtt nem tartottam igazából ezt nagyon fontos kérdésnek, mert akár novellafüzérnek, akár regénynek olvassuk, végül is a történetek valahogy egymásra felelgetnek. És akkor mindjárt meg is előlegeznék egy következő szempontot, ami majd biztos előkerül, hogy Bodor Ádám neve is nagyon gyakran felmerül a kritikákban, és hasonlóan ahhoz, ahogy például a Sinistra körzetben egy regény fejezeteit olvashattuk, itt is valami hasonló szerkezetet éreztem, tehát egy szándékosan kissé töredékesre szerkesztett novellafüzérnek vagy regényelőzménynek tűnt nekem inkább. ■ Pogrányi Péter: Igen, a történetek összefüggnek, közben pedig külön címek alatt olvassuk az egyes szövegrészeket. Szerintem az a legegyszerűbb, ha azt mondjuk mindig, hogy a novellaciklus és a regény között. Talán annyiból tendál a regény felé, hogy sokszor következnek egymásból a különböző történetek, előzmények vannak, utalások előre-hátra; viszont, ha regényszerű, akkor töredékes, mert pont az az izgalmas benne, hogy nem feltétlenül időrendben tudjuk meg a dolgokat, hanem csak az egész kötet elolvasása után, illetve az újraolvasás folyamán tudjuk valamennyire összeállítani ezeket, ha egy nagy történetet akarunk összeállítani a történetekből. • Lengyel Imre Zsolt: Én igazából amikor ezt a könyvet olvastam, nem is nagyon gondolkodtam ezen a kérdésen. Ahogy Anna is említette, nehéz nem azt érezni, hogy ez a kötet egy, a magyar prózában már alaposan kidolgozott megoldást követ. A részek összefüggenek, egy-egy történet mégis újra és újra elhangzik. És ennek nem is feltétlenül mindig látni okát vagy célját, csak regisztrálja az olvasó, hogy ennek a szövegnek is ez a poétikai alapelve. A no- velláskötet és a regény mellé lassan érdemes felvenni harmadik önálló kategóriának a Sinistra körzet-szerű mintázatot, ennek a könyvnek szerintem már egyszerűen ez utóbbi a műfaja. Amúgy pedig azt gondolom, hogy akkor teszünk jót a könyvnek, ha egységes műnek tekintjük, mert ha szigorúan novelláskötetként olvassuk, akkor néhány szöveg nagyon gyengének fog tűnni. Leginkább az első, amelyben felvillannak 1 Benedek Anna, Lengyel Imre Zsolt, Pogrányi Péter és Tamás Zsuzsa beszélgetett a könyvről az ImPulzus estjén, 2013. január 22-én Budapesten a Trafó - Kortárs Művészetek Házában. 72
