Irodalmi Szemle, 2013

2013/5 - Pénzes Tímea: Bujdosás (novella)

□ KARÁCSONYI MESE, 2012 tintarajz, digitális utómunka

Amikor megbotlom egy macskakőben, talán akkor jut ismét az eszembe. Kizökke- J | nek a napsütés okozta szédületből. Csak nem az elmúlás kísért a skótdudás dallamában, akárcsak a réseken befurakodó indákban?

A fagyizó mindenkinek az útját állja, belebotlik hajlott hátú nénike és gőgicsélő gyerek. A közelében mindig fagyit nyal valaki. Olvad a nyelvemen a mézeskalácsíz. A gyermekkoromat juttatja eszembe. Olyan, mint egy ajándék a múltból.

Itt nincsenek üres, fehér házfalak, mindegyikre történetet festettek az évek. Láthatatlan és látható mintákat. Bemaszatolták színekkel a homlokzatokat. A szellő belekap a hajamba, pedig a fodrásznál hagytam a háromnegyedét. A megtévesztő hadművelet része. A szellő tud borzolni így is.

Izzadok, majd megborzongok. A szél és a nap harca a bőrömet feszessé teszi és kisimítja.

Hallgatom a skótdudás énekét, a téren nyüzsgő emberek zsivaját és a madarak csivite- lését. Hátradőlök, hogy mélyebbre szippantsam a meghitt hangulatot. Ekkor hirtelen megszakad a rekedtes hangon zengő dal. Az összecsődülő tömeg a skótdudás köré gyűlik. A bús lovag éppen befordul a sarkon, és eltűnik a szemem elől.

63