Irodalmi Szemle, 2013
2013/5 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Erdélyi Margit: A mese mint sajátos műfaj (tanulmány)
HOL VOLT. HOL NEM VOLT ERDÉLYI MARGIT A MESE MIN MŰFAJ Bevezetés M iért is foglalkozom a mesével, amikor a gyermek- és ifjúsági irodalmat a tudósvilág jó része alábecsüli? Miért is foglalkozom a mesével, amikor irodalomteoretikus kollégáim többsége a mese műfajához vagy fanyalogva nyúl hozzá, vagy éppen sehogy? Miért is foglalkozom a mesével abban a szellemi miliőben, amelynek globális természeti/társadalmi/gazdasági gondjai közepette szinte a legkisebbnek számít a Gutenberg-galaxis veszélyeztetettsége, a funkcionális analfabetizmus vagy a mesemondás hiánya? A problémakör megválaszolása többrétegű vonzatokkal jár. Az adott lehetőséghez igazodva igyekszem magyarázatot adni a fenti kérdésekre. Ha csupán európai viszonylatokban firtatjuk a gyermekirodalom történetét, műfajait, esztétikai értékeit, rendszerint az ezópusi mesékkel kezdjük, majd folytatjuk olyan nevekkel, mint Straparola, Basile, Cervantes és Comenius, Krilov, Tolsztoj, La Fontaine, Perrault, Grimmék, Andersen, a mi Pesti Gáborunk, Heltai Gáspárunk, Bornemissza Péterünk. Később olyan nagyjaink, mint Benedek Elek, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Németh László, Illyés Gyula és sokan mások, akik nemcsak támogatták, védték, hanem kultiválták is a gyermekirodaimat, a meseirodalmat. Főleg a romantika korával kezdődően, szorgos kutatók dolgoznak a tematikán T SAJÁTOS magyar és világviszonylatban egyaránt, s nemcsak az irodalomtudomány, hanem a pszichológia és a néprajz, a kulturális antropológia kiváló egyéniségei is. Ismerjük Propp és Bettelheim, Marie-Louise von Franz, Darnton, Frazer, Tolkien, Komáromi Gabriella, Honti János, Boldizsár Ildikó, Tarbay Ede, Erdélyi János, Voight Vilmos, Ortutay Gyula, Jankovics Marcell, Berze Nagy János és más szakemberek vizsgálódásait, s nekik köszönhetően lenyűgözve látjuk a mesevilág értékeit, az irodalom archetípusait, az emberi psziché azon szigetét, amely képes felnőttnek és gyereknek egyaránt biztonságot nyújtani. Éppen amiatt és azáltal, hogy a szorongó gyermekember minden veszélyt, lelki iszonyatot, rettenetét elsődlegesen az álmok, mesék világába száműz, a mesék igazságossága fel- és megoldja bármely életkorban is emberünk lelki görcseit; elérhető közeibe hozza a tabukat, a titkokat, az álmokat, a vágyakat, hogy érthetővé, felfoghatóvá vagy éppen kiegyensúlyozottá tegye őket. Örvendetes jelenség, hogy egyre több konferencia, szimpózium veszi fel programjába a mesekutatók témáit, s úgyszintén örvendetes, hogy újszerű szemlélettel motiváló tanulmányok, kötetek látnak napvilágot, gyakran immár a felsőoktatás szakemberei számára is. Meggyőződésem, hogy különös gonddal kell kezelnünk e kérdést a tanárképzésben, hiszen a műfaj tanításához való minőségi és mennyiségi viszonyulá42
