Irodalmi Szemle, 2013

2013/5 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Molnár Miklós: Rövidkék és hosszabbkák (kisprózák)

HOL VOLT. HOL NEM VOLT hatatlanul sok tanítómesterem közt Éva lányom volt a legigazibb, az ő kimeríthetetlen életkedvével. Ő adta értésemre, mindenki másnál jobban, a lényem mélyéig hatolóan, hogy valaha a világ csodálatosan lakható hely volt, és azzá válhatna újra, hogy otthont találjunk benne valamennyien, ha úgy élhetnénk, mint a hajdani indiánok. Hozott anyagból világegyetem Tisztelgés Örkény István emléke előtt Mikor még nem volt semmi, de semmi, nem volt se létezés, se nem-létezés, se univer­zum, se Magyarország, se homokzsák, se alkotmánybíróság, se bálnavadászat, se poli­tikailag korrekt közbeszéd, se Barbie-baba, se kuplung, se hiénaordítás, se boszorkány, se perzsaszőnyeg, se bűvész, se gyémántbánya, se orkán, se vécépapír, se kozmogónia, se szögesdrót, se külső meghajtó, se madonnakép, se mikroszkóp, se vegyi permet, se műpénisz, se keresztrejtvény, se aknamező, se melltartópánt, se differenciálmű, se stb., nem volt se atombomba, se nyolc perccel az atombomba robbanása után, se villanyok kialvása, se rögtön utána a rádióban az utolsó gramofonlemez lejárása, se egy óra múlva szörcsögni kezdő csapok, se a víz elapadása, se a lombok bádoggá száradása, se a sze­maforok szabad jelzése, se az utolsó bécsi gyors befutása a pozsonyi pályaudvarra, se a mozdonyok kazánjában reggelre kihűlő víz, nem voltak se egy hónap alatt elgyomosodó parkok, se zabnövés a játszóterek homokozóiban, se étvágygerjesztő italok, hogy beszá­radjanak a söntések polcain, nem voltak se élelmiszerek, se bőrdíszmű áru, se könyvtári könyvek, se egerek, hogy mindezt megegyék, nem volt se az egerek roppant szaporasá- ga, évente ötszöri megfiadzásuk, se az utcák bársonyos, iszapszerűen hömpölygő köve­zetként való ellepése, se lakások ágyainak és színházak zsöllyéinek birtokba vétele, nem volt se bejutás a Pekingi Operába, se a Trisztán és Izolda utolsó előadása, se az utolsó hegedűn az utolsó húr átrágása, se e húr megpendülése a glóbusz búcsúdalaként, nem volt se másnap, se Örkény István, se egyperces novella, se semmi... Hanem a semmi közepén egyszer csak megjelent egy cédula: „Leinformálható isten hozott anyagból világegyetem-teremtést vállal.” Az óriáshal hátán Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nép. Ennek a népnek el kellett hagynia a szülőföldjét. Hajóra szálltak, és elindultak új hazát keresni. Hosszú utazás után találtak is egy szigetet, amely teljesen elhagyatottnak látszott, de úgy voltak vele: ha nekidurál- ják magukat, nyilván termékennyé tehetik. A sziget azonban nem sziget volt, hanem egy irdatlan óriáshalnak a háta. Az óriáshal a tenger mélyén élt, néha azonban feljött a víz színére levegőzni. Ami az óriáshalnak kurta levegőzés volt, az az embereknek sok­sok nemzedék élete. A tenger iszapot hordott az óriáshal hátára, és a madarak magokat 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom