Irodalmi Szemle, 2013
2013/4 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Gyenes Gábor: Pavol Truben (portré)
Gyenes Gábor ÍZLESEK ES POFONOK Pavol Trüben P avol Trüben, a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola végzős hallgatója minden bizonnyal az egyik legérdekesebb szemléletű kortárs szlovák grafikus. 1985-ben született, előbb a besztercebányai Bél Mátyás Egyetemen tanult rajztanári szakon, majd a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola grafika tanszékére jelentkezett, ahol Robert Jančovič lett a mestere. Az utóbbi években több nívós szakmai elismerésben részesült: 2011-ben a XXV. Miskolci Grafikai Triennálén az Arte aukciós egyesület díját, és a besztercebányai grafikai triennálén a kritikusok díját is elnyerte. Trüben kimondottan konceptuálisán alkot, bár ez a hozzáállás ezidáig nem igazán volt jellemző a szlovák grafikára. Az Albín Brunovský által kialakított legdominánsabb grafikai szemlélet több évtizedig uralkodott a szlovák szcénán, de mára evidensen elfáradt, így pont Trüben és a hozzá hasonló ars poeticájú művészek tudnák feléleszteni a műfajt. Trüben mind témáiban, mind a technikai kivitelezést tekintve szakít a személyességgel, és a globális és racionális felé orientálódik. Alkotásaiban az emberiség, a társadalom problémáival foglalkozik, gyakran a harmadik világ konfliktusaival, háborúkkal, népirtásokkal. Úgy gondolja, ameddig vannak olyan szélsőséges helyek, ahol az embereknek a szimpla túléléséért kell megküzdeniük, addig a relatíve biztonságos közép-európai környezetben nem tekintheti elég fajsúlyosnak a saját problémáit. Ugyanakkor nem mondható idealista pacifistának sem, inkább megérteni próbálja a társadalmi konfliktusok miértjét, kiértékelni őket. Munkáit részletekig menően átgondolja, valamiféle „generatív” módszerrel alkot. Sokszor dolgozik bizonyos elemek egymásra vetítésével (Antropometria, Líbiai dialógus, Uroboros), amellyel valahol szintén az egyes részletekből próbál eljutni egy objektívabb valóságig. Az Uroboros című sorozatnál a háborús övezetek és a mélyszegénység helyszíneit jelölő térképeket a halált szimbolizáló állatok kontúrjaival vegyítette. A motívumok és a formai megoldás együttese egy tudatosan hideg esztétikai nyelvvel közöl húsbavágó realitásokat. Az Antropometria és a Líbiai dialógus című ciklusokban az etnikai harcok kiváltó okait vizsgálta oly módon, hogy az egyes etnikumok képviselőinek portréit egymásra vetítette. A globális portrék nem a „tipikus formáig” vezettek el, hanem szörnyekig. Nem egy általános tusziig vagy hutuig jutott a kísérlet, hanem a korlátolt gondolkodás arcáig. Egy démonig. Az idegen szavak szótára című ciklus esetében Trüben egy gyűjteményt hozott létre olyan kulturális jelenségekből, melyek fizikai fájdalmat vagy halált okoznak (lincselés, körülmetélés, genocídium). A középkori kódexek miniatúráihoz hasonló grafikákkal illusztrált szócikkeket üvegre nyomtatta, UV megvilágításnál egy természetes fénynél nem észlelhető szöveg olvasható az adott jelenség aktuális előfordulásairól, napjainkban történt konkrét eseményekről. 94