Irodalmi Szemle, 2013

2013/4 - Brutovszky Gabriella: „Ha szívemből kolbászt töltenének” (tanulmány)

„Győri kanász a dombon, játszik a botjával, Ne menj arra kisleány, megfogja szoknyádat. Nem fogja meg a szoknyám, elszaladok tőle, Azért a kis malacot ellopom mellőle Híres betyár vagyok, Patkó az én nevem Harminchat vármegye kerestet engemet Harminchat vármegyét mind hiába járják Mer a híres betyárt sehol nem találják.” A „csak egy volna, ami kimaradna” a kolbászra is vonatkozik, a szeme annak mered ki (s ez erotikus utalás). A vers hangneme dicsekvő, magabiztos, szókimondó és nemegyszer trágár is. A „gatyás magyarra” jellemző dicsekvő hangnem a Kurucnóta szinte összes sorában érezhető, míg a szókimondás a vers végére csúcsosodik ki (egyébként érdemes megfigyelni, hogyan változik a hangnem a versszakok során). íme a vers (megjelölve benne a dicsekvésre [kövér] és szókimondóságra [féldőlt] utaló sorok): Kurucnóta Ha a szívem Rovásírás marhapörkölt volna, van az én gatyámon, abból az e­abba rejtem gész haza jóllakna, harcos buzogányom, úgy megnyalná megállók a utánam a száját, százéves határon, mint a legény s az ellenség szokta a babáját. pofájába vágom. Ha szívemből Fráncos kurva kolbászt töltenének, ez az Európa, elég volna édes bora harmincöt megyének, veres, mint a róka, csak egy volna, a mienkhez ami kimaradna, képest az is lőre, de annak a nyaljon minket szeme kimeredne. hátulról előre,

Next

/
Oldalképek
Tartalom