Irodalmi Szemle, 2013

2013/4 - Brutovszky Gabriella: „Ha szívemből kolbászt töltenének” (tanulmány)

„Győri kanász a dombon, játszik a botjával,

Ne menj arra kisleány, megfogja szoknyádat.

Nem fogja meg a szoknyám, elszaladok tőle,

Azért a kis malacot ellopom mellőle Híres betyár vagyok, Patkó az én nevem Harminchat vármegye kerestet engemet Harminchat vármegyét mind hiába járják Mer a híres betyárt sehol nem találják.”

A „csak egy volna, ami kimaradna” a kolbászra is vonatkozik, a szeme annak mered ki (s ez erotikus utalás).

A vers hangneme dicsekvő, magabiztos, szókimondó és nemegyszer trágár is. A „gatyás magyarra” jellemző dicsekvő hangnem a Kurucnóta szinte összes sorában érezhető, míg a szókimondás a vers végére csúcsosodik ki (egyébként érdemes megfigyelni, hogyan változik a hangnem a versszakok során).

íme a vers (megjelölve benne a dicsekvésre [kövér] és szókimondóságra [féldőlt] utaló sorok):

Kurucnóta

Ha a szívem

Rovásírás

marhapörkölt volna,

van az én gatyámon,

abból az eabba rejtem

gész haza jóllakna,

harcos buzogányom,

úgy megnyalná

megállók a

utánam a száját,

százéves határon,

mint a legény

s az ellenség

szokta a babáját.

pofájába vágom.

Ha szívemből

Fráncos kurva

kolbászt töltenének,

ez az Európa,

elég volna

édes bora

harmincöt megyének,

veres, mint a róka,

csak egy volna,

a mienkhez

ami kimaradna,

képest az is lőre,

de annak a

nyaljon minket

szeme kimeredne.

hátulról előre,