Irodalmi Szemle, 2013
2013/4 - Haklik Norbert: Az író, a regényhős és a Titkos Krónikás (tanulmány)
a Duna-vidék igazsága az olykor egymásnak is ellentmondó, „helyi” igazságok sokaságából épül fel - amely következésképpen az individuum geopolitikai, kulturális és időbeli korlátok által meghatározott látásmódja révén aligha ragadható meg teljességében -, akkor ez az igazság kinek a hangján szólaltatható meg? Egyáltalán: hogyan váljék egyértelművé, hogy a főhős és Kabdebó Tamás nem azonosak egymással? Megannyi lehetséges írói dilemma, amely azt sejteti, a szövevényes és átgondolt regénykoncepció kidolgozásánál nagyobb kihívást csakis a narrációs stratégiák megválasztása jelenthetett a Danubius Danubia szerzője számára. „A folyamregényt hárman írtuk: Kabdebó Tamás, valamint a szerző és mindenekelőtt és -után a Titkos Krónikás” - állapítja meg a trilógia szerzője a Hármasság a Danubius Danubiáűa«1 című tanulmányban. Figyelemreméltó, hogy a kijelentésben mily markánsan választja le Kabdebó a „szerzőt” önnön személyéről - ami a trilógia recepciójának ismeretében még érdekesebbé válik, hiszen a Danubius Danubia recenzensei közül jó néhányan nem tudtak ellenállni a csábításnak, hogy a művet önéletrajzi regényként értelmezzék (félre). Paradox módon a téves értelmezést vélhetően éppen a szerző korábbi műveinek ismerete motiválhatta, ugyanis a kabdebói életműben korábban hangsúlyos szerephez jutott az önéletrajziság. Mint a regénytrilógiáról írott elemzésében Pomogáts Béla rámutat, az először 1978-ban, Londonban megjelent, Minden idők című kisregénnyel Kabdebó már megírta a maga önéletrajzi ’56-os regényét, és kisprózái munkáiban is visszavisszatér az önéletrajzisághoz.2 Pomogáts azonban arra sem mulasztja el felhívni a figyelmet, hogy hiba volna a Danubius Danubiál ezen művek sorába illeszteni, el végre míg „a korábbi regények főhőse ugyanis szinte minden esetben az író maga volt, a narráció természetét mindig az »énszerűség«, az önéletrajziság szabta meg”, addig „a regény főhőse: Dunai Szendrő József nem azonos Kabdebó Tamással3, ez a történet legtöbb pontján kiderül, noha természetesen akadnak az elbeszélő biográfiájával azonosítható életrajzi motívumok is”.4 Olasz Sándor recenziójában szintén hangsúlyozza, hogy bár „író, narrátor és hős nézőpontja gyakran összemosódik, 1 Kabdebó Tamás: Hármasság a Danubius Danubiában. A szerző 1998. szeptember 22-én Miskolcon tartott előadásának rövidített szövege. In Új Holnap, 1999. január, 90. 2 „A regény hőse többé-kevés- bé magának az írónak az alakját és élettörténetét mintázza, s az ötvenhatos napok felidézésében a magyar forradalom egyik leghitelesebb és leggazdagabb ábrázolását nyújtja. A személyes emlékezés hasonló epikai rendje jelenik meg a szerző nemrégiben közreadott 33 című visszatekintéseiben, amely a Bajához, Budapesthez, Londonhoz, Rómához, a skóciai (helyesen: walesi, H.N.) Cardiffhoz, a guyanai Georgetown hoz, Manchesterhez, végül az írországi Maynooth-hoz (összesen harminchárom lakás- hoz-lakóhelyhez) fűződő emlékek felidézésével mutatja be azt a »kalandos« életutat, amelyen Kabdebó Tamás haladt.” Pomogáts Béla: Dunaregény. Kabdebó Tamás: Danubius Danubia. In Tiszatáj, 1999. február, 76-77. 3 „Kabdebó Tamás valódi nagytörténelmi események tanúja. Valós az a részlet a regényben, ahol és amikor Kabdebó Tamás az 1956. október 25-i vérsortűz után egy szobányi területen, a Kossuth téren, lefényképez hat megölt felvonulót. Szerepe a regényben epizodikus és életrajzi, egy hangsúlyozottan nem önéletrajzi regényben.” Kabdebó Tamás: Hármasság a Danubius Danubiábnn. 1 Pomogáts Béla: i. m.
