Irodalmi Szemle, 2013
2013/4 - Kabdebó Tamás: Liv (novella)
Liv visszaadta az inget, megszólalt, halkan: „Nem sztriptízt akartam rendezni. Skandináviában természetes dolog a pőrén úszás.” Amikor szállásukra tértek, Liv elővette táskájából Halldor Laxness izlandi Nobel-díjas író Izlandi vidék című könyvét. „Olvasd el, Zsiga, én egyszer látogattam el oda - csodálatos vidék, tele vulkánnal, gejzíres kúttal és szókimondó állampolgárral.” A kongresszus legtömöttebb napján, amikor Zsiga a II. világháború magyar hadműveleteiről adott elő, Liv elsétált a Joyce-múzeumba, a tengerpartra, az Ulysses első fejezetének színhelyére. Aztán visszament a szállodába levelezőlapokat írni. A szálloda igen közepes színvonalú létesítmény volt, bő reggelit adtak, de a zsalugátereken befújt a szél. Liv szobája Zsiga szobája mellett volt, a kettőt szürke folyosó kötötte össze, ahol egy ügyetlen festmény lógott, mely Dun Laoghaire kikötőjét ábrázolta egy beérkező komphajóval. Liv, befejezvén a levlapokat - csacsifogatot ábrázolt mindegyik - az ágyára heveredett, és nekifogott egy norvég színdarab angol fordításának. Semmelweis volt a darab címe, egy avantgárd norvég szerző, Jens Bjorneboe írta, aki Skandináviában már jó hírnévre tett szert. Amint az első levonással végzek, mert a darab levonásokra, nem pedig felvonásokra van osztva, gondolom, megmutatom a szöveget Zsignek, magyart a magyarnak. Liv estig dolgozott a kéziraton, amikor Zsiga megérkezett, és bekopogott hozzá. „Nézd”, mondta és mutatta a lány: „min dolgozom.” „Hogyne, igen. De előbb lezuhanyozom, majd rendbe rakom az én paksamétámat. Gyere át hozzám úgy negyedóra múlva, és hozzad a munkád.” így történt. Liv halványkék melegítőt viselt, Zsiga örökzöldet, talán írhon tiszteletére. Átolvasták együtt a dráma angolra fordított első levonását. Zsiga megszólalt: „Én nem tudtam, hogy ez a Semmelweis doktor részt vett a bécsi forradalomban, mi csupán úgy tartjuk őt számon, mint az anyák megmentőjét. Persze ez nem semmi.” „Szakmailag biztos forradalmár volt a magyar orvos - ez Bjorneboe mondanivalójának lényege - csakúgy, mint a drámaíró maga.” Liv elnyúlt a bevetetlen ágyon, kezében tartva a kéziratot: felkönyökölt. Zsiga nézte az őszibarack arcot, a finom, keskeny kezet, az elnyúlt leánytestet. „Emlékszel, mint mondtam egyszer: hogy én fiú vagyok, te meg lány...” „Emlékszem. Tudom. Érzem.” „Hát akkor hadd jöjjek közelebb.” A dráma sutba került, a lány derekát körülfonta a férfikar. Liv ellágyult, majd megmerevedett. „Kívánsz?” kérdezte. „Nagyon.” „De el kell mondanom... figyelmeztetnem kell téged... szűz vagyok. Huszonöt éves és érintetlen.” „Ne lett volna kedvesed?” „Volt egy nagy szerelmem. Évekig tartott. A fiú beteg volt.” „Nézd Livecske: én megtiszteltetésnek veszem, ha átadod magad nekem. Úgy értem: ha egyesülhetünk. Én ugye házas ember voltam, bár jó ideje az állítólagos jogaimat nem gyakorolhattam. Engedd meg, hogy először megcsókoljalak, aztán kihámozzalak a ruháidból.”
