Irodalmi Szemle, 2013

2013/1 - Grendel Lajos: Az utolsó reggelen (regényrészlet)

Igen, ezek a titkok mégsem hagyják aludni az embert. Még beszélni sem tud rendesen, de már ott ásít a homályban az indulat, a vakság, és ki tudja, mit csinál az emberből. Mindezt s még ki tudja, mennyi titkot vitt magával a sírba Takács. Már régen minden eldőlt, mondják, és ekkor jön rá az ember, hogy minden még homályosabb, mint valaha volt. Noszlopy másra nem tudott gondolni, mint a történelem föld alatti erőire, a földrengésre, mely évtizedekig, sőt évszázadokig vár.- Valahogy hitelét veszti az ember. Pedig most nagyon ráférne - mondta Pisti csalódottan.- Ah - mondta Noszlopy. - Ez egy irat. Egy fecni. Nem is gondolta komolyan az apád.- Honnan tudod? Te, úgy látszik, mindent tudsz? - kérdezte ironikusan Pityu. - Te, mondjuk, internacionalista vagy? - kérdezte még nagyobb gúnnyal.

Ez gorombán hangzott, és nem is volt igaz. A végtelenséget lehozni a végességbe, nem orosz találmány volt, hanem, teszem azt, amerikai. A cinizmus teteje volt, az „internacionalizmus”, ahogy a fekete könyvben meg van írva. Itt nem a sárga vagy fekete, fehér vagy a barna szín dominált, ezek az emberek amúgy is színvakok. Pityu más volt, sokkal sebezhetőbb. Hozzá nem ért el az „internacionalizmus” kórja. Az első pillanatban látta, hogy szétrágja belülről. „Az ő apja, a csodálatos és ugyanakkor elviselhetetlen apja.” Noszlopy akkor még nem lakott Piroska néninél, akkor még valamivel jobban ment a dolga. Régen volt.

Hogy udvarias legyen, mert nem szabad így egyedül hagyni a barátot, ráadásul unokatestvért, elkísérte hazáig. A kapuban azonban megkérdezte, hogy hogyan tovább. Pityu habozott, hogy elárulja-e a legközelebbi lépését. Aztán úgy döntött, hogy igen.- Nem megyek vissza. Válók.

Noszlopy ezt valahogy sejtette, de azt nem, hogy ilyen sürgős.- De nem tudja senki sem. Még az anyám sem - vallotta be Pityu, ami arra utalt, hogy még nem döntötte el végleg, hogy elválik.- Hm. Nem vagy már éppen fiatal.

Pityu elkeseredetten húzta el a száját:- Mit számít az?- Szóval Noémi válik?- Nem. Én válók.- Gyötrelmes lesz visszaköltözni. Ha másodszor válik el az ember, az már gyanús. Valami nincs rendben a figura körül.- Hogy énkörülöttem? - Pityu tényleg jóízűen kacagott. - Manapság rájöttem, hogy én vagyok az egyetlen normális ember a világon. Még tőled is normálisabb vagyok.

Pár hónapba telt, hogy végül is igazat adjak neki.