Irodalmi Szemle, 2013

2013/3 - Petres Csizmadia Gabriella: Az önéletírás gyónáskényszere (tanulmány)

aktusával jóváhagyó emlékező én hitelesíti a múltban megszólaló ént. A vallomástevés szituációja, a kibeszé- lés technikái tehát az önéletírás klasszikus narratológiai megközelítését is újratárgyalják.

AZ IGAZMONDÁS KÉNYSZERE- HAZUGSÁG AZ ÖNÉLETÍRÓI SZÖVEGEKBEN

Az önéletírói szövegek egyik alappillérét a hitelességigény, az elbeszélés referencialitásértéke, valósághoz való kötődése képezi. A valóság leképezhetőségének problematikusságával, az élettörténet igazságtartalmának viszonylagosságával bő szakirodalom foglalkozik, amely a leírtak valódiságára, az önéletíró személyiségének artikulálhatóságára, a perspektívaváltások esetlegességére, az emlékezet szelektív mechanizmusaira mutat rá. Ezek a problémák elsősorban az élettörténetmesélés narratívumjellegéből adódnak, mivel - ahogy többek között Kenneth J. Gergen és Mary M. Gergen is megfogalmazza - „ha megértjük annak korlátáit, hogy miként mesélünk történeteket önmagunkról, az »igazmondás« lehetőségének határaival szembesülünk. Ha nem akarunk érthetetlenné válni, nem hághatjuk át a megfelelő narratívum szabályait.”31 Szávai János az önéletírás igazságának e jellegzetességét a nyomkövető - vagyis tételesen ellenőrizhető - és metaforikus referenciák egybefonódásával magyarázza.32 A narratívumjelleg okozta korlátok ellenére tehát az önéletírást az igazmondás kényszere motiválja, amelyet- a fentiek értelmében - a kimondás kényszere is kiegészít. Az igazmondás kényszere a műfaj vallomásjellegét emeli ki, míg a kimondás kényszere az önéletírás gyónás-beszédmódjára helyezi a hangsúlyt.

A gyónás és az önéletírás egyik legmeghatározóbb közös jellemzője tehát az igazmondás kritériuma, ami az igazságra, őszinteségre való törekvést foglalja magában. Ennek értelmében mind a gyónás tevékenységétől, mind az én-szövegektől idegen a hazugság. Az élettörténet-meséléssel kapcsolatban azonban el kell különítenünk egymástól kétféle hazugságfogalmat: ártatlan és intencionális hazugságot. Az ártatlan hazugság

31 Gergen, Kenneth J.-Gergen, Mary M.: A narratívumok és az én mint viszonyrendszer. In László János, Thonika Beáta (szerk.): Narratívak 5. Narrativ pszichológia. Budapest, 2009, Kijárat Kiadó, 80.

12 Szávai János: Irodalom, fikció, autofikció. In Mekis D. János, Z. Varga Zoltán (szerk.): írott és olvasott identitás: az önéletrajzi műfajok kontextusai. Budapest, 2008, L’Harmattan, 29.

65