Irodalmi Szemle, 2013
2013/3 - Petres Csizmadia Gabriella: Az önéletírás gyónáskényszere (tanulmány)
problémáimról). Akkor ezen nem gondolkoztam, talán észre sem vettem. Tavaly nyáron tudatosodott bennem, amikor Róza néni, anyám egyetlen barátnője és unoka- testvére mesélte, hogy Anyuka egyszer elkeseregte neki, érzi: szerencsétlen vagyok, de nem beszélek, sem a családban, sem a bizalmas barátnőimnek.”16 Az önéletírás mint gyónás tehát terapeutikus jelleggel bír, hiszen a kimondás/leírás aktusa leválasztja a szubjektumról a nyomasztó eseményeket és tetteket, felszabadítja az emlékezetet a lelkiismeret-furdalás terhe alól, illetve elősegíti a múlt feldolgozását. A pszichológia kutatásai szerint a nyomasztó élményektől való megszabadulás a fizikai állapot javulását is eredményezi, hiszen „ha bevallunk egy bűnt, testünk és lelkünk megnyugszik.”17 A gyónás ebből kifolyólag feltételez egyfajta „lelkiismereti tudást”, vagyis a saját történet, a saját szubjektum uralását, átlátását, kiismerését. Ezt az „átlátást” csak rendszeres önvizsgálat és önfegyelem útján érhetjük el, ami időről időre történő önértékelést, a saját történet és tettek felülvizsgálását feltételezi. Az önéletíró gyakran éppen azért kezd bele szövege írásába, hogy a narratíva segítségével könnyebben átlássa saját személyiségét, és megszerezhesse a gyónáshoz szükséges rálátást saját történetére és személyiségére - az önéletírás ebben az értelemben az önfeltárás útjává, az önmegismerés feladatává válik. Az élettörténetben történő ok-okozati összefüggések feltételezése, a személyiség sokarcúságá- nak megtapasztalása felszabadító hatással bír a szubjektumra. Séllei Nóra szerint az önéletíró Mary McCarthy is „éppen e szöveg írása által tud meg »magáról« dolgokat, s e folyamat centrumában az önfelfedezés és igazság keresése áll.”18 Maga az írás folyamata tehát egyfajta önismerethez vezet, amely a jelenből megszólaló énnek csak a szöveg lezárásakor kerülhet a birtokába. A lelki- ismeret-vizsgálat, az énnel való szembenézés egyben az én felfedezését is jelenti. Az én kiismeréséért folytatott küzdelemről olvashatunk Anne Frank naplójának utolsó lapjain is, ahol így vall az önéletíró: „úgy érzem, mintha a lelkem kettéhasadt volna. Az egyik fele féktelenül vidám, tele csúfondárossággal mindennel szemben, de tele életörömmel is, a legjellemzőbb rá, hogy mindent 16 Polcz, i. m. 25. 17 Pennebaker, i. m. 22. 18 Vö. Séllei Nóra: Katolikus önéletrajz? - Mary McCarthy: Egy katolikus leány emlékezései. In uő: Tükröm, tükröm... - írónők önéletrajzai a 20. század elejéről. Debrecen, 2001, Kossuth Egyetemi Kiadó, 216-217.
