Irodalmi Szemle, 2013
2013/3 - N. Tóth Anikó: A művészet mint társadalmi lelkiismeret (interjú Németh Ilonával)
rešpekt a hatalommal szemben, másrészt amikor erőszakosabban reagáltak rá, akkor a városháza lehetővé tette, hogy kommunikáljunk róla. Ennek volt tehát normális kifutása, amit azóta is emlegetnek. Viszont Érsekújvárban a legalattomosabban távolították el: a polgármester leszedette a közterület-felügyelőkkel, úgy, hogy nem szóltak senkinek. Én éppen Amerikában voltam, Roccó meg azt vette észre, hogy nincsenek kint. Tehát erre még reagálni se lehetett. Nem tekintettek úgy az alkotásra, mint egy műtárgyra a köztérben. Ez politikai arrogancia volt. □ Annak idején a neoavantgárd egyfajta ellenzéki magatartást is jelentett, még akkor is, ha a legtöbb művészben nem volt politizálási szándék. Hogy van ezzel ma a művészet?- Nem lehet azt mondani, hogy csak egyfajta művészetnek van létjogosultsága. Viszont azt a kérdést föltettem magamban mostanában, hogy vajon olyan időszak van-e, amikor a művészet kénytelen politikával is foglalkozni. Nincs egyértelmű álláspontom, azt gondolom, hogy errefelé haladunk, főleg Közép-Európában, de akár a világban is. Lehetséges, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a művészet mint társadalmi lelkiismeret kell hogy reagáljon. Bár nem tudom elítélni azt, aki ezzel nem foglalkozik. Nem tudok kizárólagos lenni. Bennem van egy felelősségérzet a társadalommal szemben, bennem van egy véleménynyilvánítási kényszer, ami mindenképpen a művészeten keresztül valósul meg. □ Beleszólhat-e folyamatokba a művészet, irányíthat-e?- Nem kell, hogy irányítson, de beleszólni föltétlenül bele tud, vagy meg tud fogalmazni bizonyos dolgokat. Abban mélységesen hiszek, hogy ennek van hatása, mint ahogy mindig is volt hatása. Abban a társadalomban, nemzetben, ahol a kultúra hanyatlik, ott a társadalom, az ország, a nemzet is hanyatlik. Ebben van összefüggés. Annak biztosan van hatása, hogy a művészet mit hogyan lát, mit hogyan fogalmaz meg. És most általában a művészetre gondolok, művészeti ágtól vagy műfajtól függetlenül. □ Állandó változás és változatosság határozza meg a tevékenységedet. A nyitottság, a kíváncsiság, a kihívásoknak való megfelelés, és amit mondtam az elején, nem ismersz lehetetlent: honnan ez az energia?- Eleve kíváncsi vagyok, bár mostanában nem érzem úgy, hogy különösebben sok energiám lenne. Alapvetően nagyon érdeklődő vagyok, lehet, hogy ez gerjeszti a kíváncsiságot. Ez alkati dolog, érdekel, ami körülöttem van, bár sokkal több minden érdekel, mint amennyivel foglalkozom. És biztosan az is befolyásolja, amiről beszéltünk, hogy több országban vagyok jelen egy időben, s túl sok az információ, amit fel kéne dolgozni. Mert ha csak Pozsonyban lennék, a pozsonyi kulturális vagy politikai eseményeket figyelném, akkor az csak a fele vagy egyharmada lenne az érdeklődésemnek. Ha többet figyelsz, több az a lehetőség is, ami kimarad. Ilyen szempontból inkább hiányérzetem van. □ Kifelé viszont folyamatos megújulás és váltás látszik belőled. Köszönöm a beszélgetést. Dunaszerdahely, 2013. január 4.
