Irodalmi Szemle, 2013
2013/3 - Peredy Márta: Fejjel lefelé; Mozaik; Automata (kisprózák)
MOZAIK fi Mozaik most minden. Mozaikos csempe borítja a fürdőszobát, mozaikszerűen töredezik fel és fagy le újra a jég a Balatonon, mozaikgekkó figyel a hűtőmágnesen, és a képeslapon aranyon meg-megcsillanó mozaiktáj előtt rajzolódik ki a hóvirág. A kaleidoszkópról beszélgetnek sokat, meg az üresség kulturális különbségeiről, és olyan egyszerű minden, amit mondanak, hogy egyáltalán nem értik egymást. Meztelenek. A férfi sárga, a nő fehér. Kerek mellei duzzadtak, peteérése van. Ki is számíthatta volna, de nem figyel. Inkább a férfi. Előreomló sötét haja, karjai, a nőre nehezedő, szerelmes hasa. Kívül esnek a realitáson, és ott várakoznak. Nem hiába, pár év, és az ő altestüket is megfesti majd egy festő. Kint hideg van, bent nyersfa, internet és üveg - megszerette a férfi is a lakást. Szikrázó barna tekintete úgy cikázik benne, mint egy fekete dobozba beszabadult egyetlen fénysugár, és el is úgy nyelődik: ütközésről ütközésre. Éjjel még zajongott, nappal már néma, előbb mintha még látszott volna, de mostanra elmosódott minden kontúr. Légi folyosókon csúszkál tova, kudarcok verőfényében hunyorog, még húzná, de meg-megsiklik a kiskoífer kereke a légritka téren. Visszanézni nem mer, visszagondolni nem tud, visszakérdezni nem akar. Bólogat, hogy visszacsinálni lehetetlen. De egyszer majd orra bukik, és akkor hirtelen minden egy merő nevetés lesz, belenevet a feldadogás előtti örökös csendbe. A fiú nem sokat gondolkodott érzelmi dolgokon, meg máson se. Egy nap mégiscsak eltűnődött, és arra jutott, hogy nem jó a kapcsolatuk. Hogy vannak problémák. Másnap reggel felkerekedett, és elment a bankautomatához. A saját bankjáéhoz. Aztán továbbment a bevásárlóközpontba, be egy üzletbe, és átnézett a pult üveglapján. Majd kiment, és bement egy másik üzletbe, és átnézett egy másik üveglapon. Onnan is kiment, vissza az első üzletbe. Ott rábökött, kifizette, és a hétvégén felhúzta a lány ujj ára. Az meg hagyta. ATA 43
