Irodalmi Szemle, 2013
2013/3 - Csobánka Zsuzsa: Advent (próza)
CSOBÁNKA ZSUZSA Advent A szarvast nem látta, csak a periférián érzékelte a suhanást, és később visszagondolva Lulu számára világossá vált, Berdan II arca éppen ilyen tünékeny és megfoghatatlan. Ezerszínű forma, mint az az elrugaszkodó állat ott a sötétben. Órák óta úton voltak, a férfiből sok minden felsejlett, amit aztán gondos mozdulatokkal varrt vissza az Isten, ne legyen egy apró feleslegesen kilógó darab sem. Ne legyen zavaró cérnaszál, mint amilyet csak a környező falvak ékesebb asszonyai tudtak észrevenni a vasárnap reggeli készülődésben, ahogy a gyereklányok combján csipkedték a harisnyát. Lulu szinte hallotta, ahogy a lány felkiált: mama, ez fáj, de a nőt nem érdekelte soha, a harisnyának gyűrődésmentesnek kell lennie, ha ünnepre készül az ember. A harisnya fehér volt, mint a lányok szíve, és elfehéredett az anyák arca is, mikor meglátták azt a ruhából kilógó szálat. Hiszen azt mutatta, megint figyelmetlenek voltak. Megint hagyták, hogy az Isten tréfát űzzön velük, miszerint bármely asszony képes a teremtésre, de igazából egyik sem ér az ő lába nyomába. A szarvas is ezt mutatta az úton: hogy a Jóisten szereti elrendezni a szálakat, megmutatja, aztán visszavarrja a kilógókat, ne húzkodja fel magát az ég felé senki ember fia. Pláne, ha istentiszteletre készül. Berdan II utazó volt, évek óta egy táskával és egy dobozka zabpehellyel járt, Ázsiától Amerikáig megfordult mindenfelé. Jobb napokon saját autóját vezette, hatalmas matraccal a hátsó üléstérben, hogy bárhol érje is az éjjel, kialudhassa magát. Sokat beszélt, és hangos volt. Lulunak zsongott a feje az emberektől, történetektől, országok neveitől, mintha vásárban lett volna, de Berdan II hangja nem volt bántó, tele volt élettel, mintha több emberét sűrítették volna belé. Mennyire más volt, mint a korábbi férfiak, akik álmatagon és borúsan meredtek maguk elé. Berdan II úgy gondolta, játék az élet, és ő ebből bizony kiveszi a részét. Duplázott és hazardírozott, de a Jóistent szórakoztatta ez a merészség, és hagyta Berdan lit. A szarvas mindebből annyit érzékelt, hogy egy férfi és egy nő közeledik felé az autóban, hátul két egymásra fektetett kerékpár, egy piros és egy kék színű. Fogalma sem volt arról, hogy a színek szimbolikusak lehetnek, egymásnak feszül a vér színe és az elvágyódásé, miközben azok ketten az utat figyelik. A hangok értek össze, nem ők, tenyérnyi gömbökké alakultak, úgy fordultak át egymáson, anélkül, hogy az érintkezés fájdalmassá lett volna. Nem karcolódott össze a két fémváz sem, a kék fél karral megemelhető könnyű teste erősen tartotta a piros kerékpárt. Lulu nem tudott semmit arról, merre tartanak, szíve szerint már háromszor visszafordult volna. Arra gondolt, életében már annyi őrültséget tett férfiak miatt, ugyan mire vágyik még. Az Ipoly-parti utcán megállt, akkor még nem tudta, mi várja majd aznap éjjel, és hangosan mondta ki az éjszakába, megtehetem, 31
