Irodalmi Szemle, 2013
2013/3 - Nadežda Lindovská: Nyina Nyikolajevna Szadur: Egy csodálatos eurázsiai a modern orosz irodalomban (portré)
alávetni magukat. Amikor a legrosszabb volt, élve égették meg magukat. Az ükapám közéjük tartozott. Gyönyörű, délceg férfi volt. És ez a szép férfi, akinek nagyon sok gyereke volt, egyszer, csak úgy, elhagyta a családját, és húsz évre elment, senki nem tudja, hová. Amikor visszatért, roggyant öregember volt, és egyszerű hívő lett belőle. Úgyhogy mi mind pravoszlávok vagyunk. És én tudom, hogy az igazi megmenekülés mindig ott van, a hitben. Számomra ez így van - bármilyen hit megmenekülés, igazság. Mikor elveszek magamban, tudom, hogy csak a hit, a vallás menthet meg .”2 Nyina Szadur szülőhelye - Novoszibirszk városa Szibéria tudományos központjának státuszával, saját egyetemmel, főiskolákkal, tudományos és kutatóintézetekkel és az értelmiségiek és alkotók kivételes rétegével rendelkezett. Nyina már 15 éves korától rendszeresen írt, és hasonló beállítottságú kortársai körében mozgott. Többen közülük egész életüket az irodalomnak szentelték, és ma az ún. szibériai költői iskola generációjának tagjai. Szadur szintén verseket írt, később azonban a prózaírás, a Viktor Rozowal való találkozás után pedig a drámaírás vált profiljává. Az irodalmi nyelv azonban, melyet használ, a költői nyelv nyomait hordozza, nagyon érzékeny, lírai, kifejezésben rendkívül gazdag és hatásos. Novoszibirszk környezetével, intellektuális töltésével és multikulturális közegével a fiatal szerzőnek kivételesen ingergazdag környezetet biztosított, melynek persze megvoltak a maga nehézségei is. A város művészeti élete a 70-es és 80-as évek fordulóján a szovjet doktrínák és a konzervativizmus jegyében zajlott. Nyina tudta, hogy alkotásai számára itt nem talál publikációs teret. Ezért néhány éves mérlegelés után úgy döntött, Moszkvába költözik, a sokmilliós megapoliszba, amely nagy lehetőségekkel, modernebb gondolkodással és alkotói egyedisége iránti nagyobb toleranciával várta. De csak a Brezsnyev- korszak ideológiai stagnálása, a Peresztrojka reformfolyamatai, a társadalmi fellazulás után, a 80-as évek első felében vált végre szabaddá az út Nyina Szadur számára. Szövegei, akárcsak fizikai megjelenése a másság vonzerejével bírtak és nagy figyelmet vívtak ki. Színdarabjait elkezdték bemutatni, előbb az alternatív stúdiószínházak, később pedig a jelentősebb társulatok színpadaira is eljutottak. Elbeszélései rendszeresen jelentek meg az irodalmi lapokban. Első kötetét - drámáinak gyűjteményét - azonban csak 1989-ben adták ki, A csodálatos öregasszony (Csudnaja baba) címmel, mely egyben egyik darabjának címe is volt. A fiatal Nyina Szadur éteri lénynek tűnt, aki a XX. század végén egy egészen más világból és időből érkezett Moszkvába. Arca az orosz ikonokra emlékeztetett. Ugyanakkor úgy tűnt, mintha El Greco képeiből lépett volna ki - magas, karcsú, mintha kicsit megnyújtott volna, mintha valahová a magasba, a világ magasságaiba, az ismeretlenbe törne. Keskeny, ikoni arcát hosszú, világos haj keretezte, melyet gyakran copfba fonva hordott, ami költői, rusztikus küllemet kölcsönzött neki. Kiálló arccsontjai és enyhe ázsiai jellegű szemei utánozhatatlan bájt kölcsönöztek Nyinának. Csendesen viselkedett, zárkózottan, méltóságteljesen, ugyanakkor lazán, határozottan és barátságosan. Törékeny volt, mégis 2 Uo. 297. 20
