Irodalmi Szemle, 2013
2013/3 - Nyina Szadur: A szék; Apám bánata (novellák, Gyürky Katalin fordításai)
Amikor megpillantotta az ásványvízzel teli poharat, meglepődött a pohár aljáról felszálló, zizegő buborékok láttán. Ivott, majd sírdogált kicsit. És csendesen elaludt. Az autóbuszban Viktor ügyelt rá, hogy a nap ne érje a gyerek arcát. Nagy erőfeszítések árán meg tudta magában őrizni a Szevasztopolban tapasztalt könnyedséget, mégis folyton erre gondolt: „Nem jó, hogy egyedül hagysz engem, fiam.” Felfogta, hogy a gyereke elfáradt és elaludt, mégis kétségbeesetten törekedett arra, hogy valami vidámra gondoljon: arra, hogy fognak majd a fiával horgászni, kis kést faragni, mert lehetetlen, hogy egyedül maradjon, még akkor is, ha ez az alvó gyermek, önálló életének minden titkával együtt, egy tőle független létező. Egészen a Teahegyig aludt a fiú, az apja pedig vitte a kezében, nem ébresztette fel. Ott bevitte egy sötét kertbe, a kivilágítatlan úton eljutott a saját kis viskójáig, és a Szevasztopolban elszunnyadt kisfiút az ablak melletti ágyba fektette, hogy a kerti levegő érje az arcát. Ő maga sokáig nem tudott elaludni, dohányzott a kis viskóban, és hallgatta, ahogy a sötétben potyognak az almák. „De vajon mi ez a szomorúság rajtam? Mi ez? Hogy lehetne enyhíteni rajta?” A házőrző kutya lihegve hozzáfutott, és melléfeküdt. Az almák potyogtak. A kedves Jalta kutya hozzádörgölőzött. Reggel a gyerek nem akart felébredni. Viktor délig a Teahegyen szaladgált, és szidta magát. Hogy lehetett ekkora hülye, hogy nem fogta fel: a vonatozás túlságosan kimeríti a kicsit. Este telefonáltak neki.- Ezt különböző okok válthatják ki - mondták az orvosok. - Többek között az ember egy elviselhetetlen megrázkódtatástól is képes elaludni. Ilyenkor a lélek, félve a végső megsemmisüléstől, álomba menekül, mintha az élet másik oldalára menne át valaki olyan elől, aki ezen az oldalon el akarja pusztítani. Emlékezzen vissza, milyen megrázkódtatás érte a fiát.- De mikor? - búslakodott komor képpel az apa. - Nem volt ilyen! Vagy én nem védtem meg tőle! Vagy az életének ez a négy éve volt önmagában annyira megrázó, hogy amíg a gyerek úgy érzi, nem tudja megóvni magát tőle, álomba merül?- Lemondunk róla - közölték az orvosok. - Megtettünk mindent, ami tőlünk tellett. Felébreszteni nem lehet. Alhat egy, sőt akár tíz évig is, de nem fog változni, nem fog nőni, meg fogja őrizni a maga négyéves külsejét, egészen a felébredéséig. Dühében Viktor összevagdosta magát, nem akart tovább élni. De nem halt meg. Sőt- féltőn óvni kezdte az életét. Mert elmagyarázták neki, hogy a kapcsolat nem szakad meg. Hogy az ismerős hangjával maga mellett tudja tartani a fiát. Elkezdte olvasni a fiának az egész földkerekség, a világ összes népe és az emberek által mért idő összes évszázadának meséit, mind mélyebbre és mélyebbre merülve ezekbe a nehéz időkbe, egészen addig, amíg el nem fogytak a mesék, amíg a népek már 16
