Irodalmi Szemle, 2013

2013/3 - Rapai Ágnes: A világosság természete; Az út fele (versek)

R A P A I ÁGNES

A VILÁGOSSÁG TE RMÉS ZETE

T

úl magasra akart repülni,

pedig elég lett volna ott maradni a kályha mellett. Melegségre vágyott, hát megkapta.

Elfeketült, a földre zuhant.

Túl mélyre akart merülni,

ameddig ember még nem merészkedett,

Gyöngyöket szórjak a disznók elé? - futott át az agyán, elfehéredett.

Túl messzire szeretett volna vándorolni, hátrahagyva bőrének ráncait, s az összes kötöttségeket, megfájdult a feje, ha belegondolt.

A sivatagig jutott, vörösre égett.

Túl közel akart jutni a színekhez, értelmével felfogni a világosság természetét, de az eltaszította magától, megvakult.

4