Irodalmi Szemle, 2013
2013/2 - ELSÜLLYEDT MŰVEK - Száz Pál: Elsüllyedt magyar drámák III. Disznóölés, avagy Bachus, a rendszer ellensége (tanulmány)
ELSÜLLYEDT MÜVEK folyamatok (lakmározás - a darab eleji közjáték, székelés - 11/6), az elpáholás (Ariadna Bertát). A III. végzésben már teljesen a karneváli világban vagyunk, ezt képviselik az orvosok alakjai is. „A kor vásárterein a gyógyítás tudománya és a vásártéri mutatvány egymás tőszomszédságában éltek. [...] Az orvos, aki közvetlen résztvevője és tanúja annak a küzdelemnek, amelyet az élet és a halál a beteg testében vív, különleges kapcsolatban van az anyagcsere termékeivel...”15 A III. végzés mellékszövegébe kódolt gesztusok, mint a beteg hátuljánál való hallgatózás, annak böködése, az érvágás, a vizelet vizsgálata, a karneváli kultúra jellegzetes szimbolikus gesztusai hasonló motívumok jelennek meg a középkori teátrális betegségábrázolásokban (pl. H. Sachs: Bolondtalanítás). A brutális kínzásnak beillő gyógyítás sem kivétel: „A véres csaták, a testek szétszaggatása, elhamvasztása, halála, a megnyomorítások, az eltángálások, a szitkok és az átkozódások mind-mind ugyanabba a »vidám időbe« torkoltának, ahol a pusztító erők új élet teremtői, ahol semmi ódon dolog nem lehet örökkévaló...”16 A karneváli kultúra szemszögéből tehát Bacchus halálának nem tragikusnak kellene lennie, hanem ujjongónak és felszabadítónak, hiszen az újjászületésről kellene szólnia. Az idő megújítása, a feltámadás ígérete azonban a darabban egyáltalán nem szerepel, Jupiter nemcsak hogy nem könyörül, de ígéretet sem ad: „...eskött hitem mellől el nem állok...” (Utolsó kimenetel). Az idő megújítása pogány eredetű, középkori képzetének az 1765-os Bachusban nyoma sincs. 15 Uo. 197. 16 Uo. 262. III. OLVASAT A szöveg forrásanyaga, motívumkincsének ismerete - tehát a karneváli kultúrához, farsanghoz, certamenhcz, allegóriához való kötődése - csak látszólag nem visz minket közelebb egy érvényes és kortárs színpadi olvasat megszületéséhez. Ah-