Irodalmi Szemle, 2013

2013/2 - ELSÜLLYEDT MŰVEK - Sturm László: Vihar előtti és Vihorlát alatti csöndben (tanulmány)

E L S Ü L L Y E D T

MŰVEK

nos, Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei 1964, 287-288-296.).

5 Lásd Thurzó, Berényi, Koczogh, Márai, Vajthó idézett írásait.

6 Történtek már kísérletek egy alternatív kánon megragadására. Például Herczegh Gyula a Magyar Nyelvőr 1963. évi második számában felhívja a figyelmet a magyar irodalom népi vonulatára, amely a XIX. század végén elsősorban Szegedhez köthető, Hász-Fehér Katalintól Fáy Andrásig és a XIX. század elejéig viszi vissza a gyökereket (Elkülönülő és közösségi irodalmi programok a 19. század első felében, Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi Kiadója, 2000), és igen jelentős az egymás mellett érvényesülő alkotásmódok feltárásában Dávidházi Péter, S. Varga Pál, Szajbély Mihály, Nyilasy Balázs, Jánosi Zoltán és mások munkássága is. Az átfogó értelmezés azonban még várat magára.

7 Karácsony Sándor: A könyvek lelke, Budapest, Széphalom, 2006. 224. Annyit helyesbíteni kell, hogy a cselekmény nem 1914 tavaszutóján, hanem nyarán játszódik, és hogy a földbirtokos Omodé nem lövöldözik Gelbre, csak fenyegeti a fegyverrel - illetve említik, hogy valamikor a kéményére lövöldözött -, és nem merő úri passzióból teszi ezt sem, hanem, mert panasz jött a kocsmárosra, hogy ismét vizezi a portékáját.

“ Komáromi János: Elment a nyár, Budapest, Genius, 1930, 63. A regény első kiadása 1923-ban jelent meg.

9 Uo. 151.

nek... Most nagyon egyedül vagyok s mindazok, kik akkor még pajtásaim voltak, ma már csak gyéren látogatnak meg, többnyire csak az emlékezés ködtakaróján keresztül s bizony csak éjszakáknak idején s csak mint libegve-lejtő álomképek szólnak be hozzám egy pillantásra... Jaj, hova lett az utolsó nyár? Melyik világtáj felé ment el utoljára a kis Felhő Klári?”8

A címbe is beemelt évszakszimbolika a veszteség nagyságára figyelmeztet, de az évszakok ciklikusságára alapozva némi reményt is nyújt: visszatérhet még a „nyár”. Bár a veszteségek, az elrontott életek jóvá már nem tehetőek. De meg egyébként sem nagyon látni a jobb világ jeleit, a csapásokat átélő nemzedékek számára alighanem véglegesen múlt el, ami elmúlt - sugallja az elbeszélő. Mindez beárnyékolja az emlékezés fényeit is. Nem csak az elbeszélő utólagos tudása kap hangot, hanem végigkíséri az eseményeket Zsófi néni többször elmondott háborús kasszandra-jóslata is. Az utolsó, tizenegyedik fejezetben veszik csak komolyan a rőzsegyűjtő öregasszony szavait, de akkor már másokban is gyökeret vernek a rossz előérzetek:

Mi az, Tamás? - Nem tudom, szívem - töprengett maga elé a fiatalember. - Július tizennyolcadi- ka van, de ilyen csudát én még sose láttam. Valami rosszat éreznek a madarak, ha ilyen jókor sietnek innét... Grodek táján készül valami... - Grodek táján? Mi az a Grodek? - kérdezte Klári. - Nagy falu Lemberg határában. Harmadéve ott vadásztam egy lengyel diákpajtásom birtokán, a világ legnagyobb mocsaraiban. Nagy titkok készülhetnek Grodek körül, ha a vadlibák ennyire ész nélkül rohannak el.. ,”9 A világháború a regényben valami kozmikus léptékű rossznak a megnyilatkozása. Ezt nem csak a vadlibák természetellenes viselkedése jelzi, hanem Zsófi néni jóslatainak képvilága is. (Leginkább első felbukkanásakor, a mű elején: „...a felhők éjfél körül egymásnak mentek az égen. [...] Pedig olyan szélcsend volt, hogy a levél se mozdult. [...] Háború lesz, úrfi, mert egyebet is láttam. [...]

56