Irodalmi Szemle, 2013
2013/2 - HÍD KÖR - Lábadi Lénárd: Barlangrajzok a posztmodernben (Sagmeister Peity Laura munkáiról)
HID KOR sonló darabjai a festőnő antwerpeni kiállításán jelentek meg. Ezeken a képeken tulajdonképpen az animus tör a felszínre. „McCully például a történelem előtti korszak barlangrajzait az animus-anima archetípus termékeinek tekinti.”1 Ebből is kiderül, hogy Carl Gustav Jung analitikus pszichológiája képzőművészeti vonatkozásokban is felhasználható. Sagmeister Peity Laura nem húz éles határvonalat a háttér és a kép alanya közé. Kidolgozott motívumai néhol teljesen belemosódnak a gomolygó barnásszürkével és sárgával alapozott háttérbe. Ezt a képzőművészeti fogást a kép háttere és a kidolgozott motívum hasonló tónusú színválasztásával éri el. Az általa kialakított környezetet szinte mindig a terrakotta színeivel festi, tehát a barna, szürke, sárga vagy éppen annak aranyba menő árnyalatával alapozza, némely részen fekete elmaszatolt foltokkal tarkítva. A kiürített tér szféráját teremti meg. Megfestett entitásai legtöbbször a néma térben lebegnek, s ez, Tolnai Ottó szavaival élve: metafizikai ürességet lehel. Munkáit a merész ecsetkezelés és a formabontó törekvés jellemzi. Nemcsak őszi kiállítása keretein belül lehet keresni az összefüggéseket. Sagmeister Peity Laura Amikor a gyíkok találkoznak a baglyokkal című, 2011 tavaszán megnyitott kiállításán is megjelennek az éjszakai madár különböző ábrázolási módjai. Persze a felhasznált anyagok merőben különböznek egymástól. Tavaszi tárlata kisebb méretű grafikákat tartalmazott, s a baglyot a bölcsességgel vonta párhuzamba, úgy, hogy rajzainak alapjául egy francia nyelvű könyv lapjai szolgáltak. A Szenteleky Napokon megnyitott tárlatán a madarat mint transzcendens, spirituális és elemi lényt ábrázolja egy ősi kifejezési formavilágba emelve. Az októberben bemutatott bagoly-sorozata négy képből állt: Tűzbagoly, Aranyfény, Betekintés, valamint egy cím nélküli. Az utóbbinak az első háromhoz képest még semmilyen különös ismertetőjegye nincs. Úgy tűnik, mintha erre a képre készített volna el a festő három különböző variációt. A kompozíció mindegyik alkotás esetében ugyanaz. A tér hemzseg a madaraktól, némelyik elöl, némelyik pedig a már teljesen elmosódott háttérben látszik. A Tűzbagoly címűben néhány az érdekes piros tollazatával tűnik ki a beállításból, a másodikban pedig a sárga aranyba menő árnyalata dominál és mesterséges hangulatot kölcsönöz a kép egészének. Az alkotás ezáltal kitűnik a kvartettből, amelynek darabjaira a naturális színkezelés jellemző. A Betekintés című festményen pedig az egyik bagoly kíváncsian kihajol a képből, és a háttérben meghúzódó élőlények teste néhol elmaszatolódott, de egyvalami még a távoliak esetében is jól látható: az óriási lidérces szemek változatlanul ránk merednek. Tehát a címválasztás sem indokolatlan, mivel a szemlélőnek olyan érzése van, mintha a leikébe bámulnának Laura madarai. És nem is véletlen a borzongás, ugyanis a magyar néphitben a baglyot lélekvivő madárnak tartják. A tárlat alkotásainak mindegyike egy ősi kezdetleges és stilizált ábrázolási módhoz nyúl vissza, és ezt elegyíti a kortárs képzőművészet jellemző voná- saival/jegyeivel. S ezeken kiderül, hogy az őskori kezdetleges alkotóművészet és napjaink képzőművészete tulajdonképpen a posztmodernben azonosulhat egy' Martin Schuster: Művészetlélektan, Képi Kommunikáció - Kreativitás - Esztétika. Panem Kiadó, Budapest, 2005. 137. 51
