Irodalmi Szemle, 2013
2013/2 - HÍD KÖR - Srdić, Srdan: Hetty Blue (novella, Lenkes László fordítása)
HÍD KÖR Péntek volt. Kint voltunk a strandon, és italért indultam, amikor egyszer csak Afric Simonénál találkoztam össze. Koncertje volt aznap este. Felismertem, annak ellenére, hogy harminc évvel idősebb volt, és nem bírtam ki, hogy ne rá figyeljek.- Öregem, ismerjük mi egymást valahonnan?- Igen, már régóta.- Úgy tűnsz nekem, mint akinek jó porokra emlékeznek az orrcimpái. Tetszel nekem, így első látásra is. Figyelj öregem, Egyenlítői-Guineában élek most, és valami irtó veszélyes kurvákat hoztam magammal onnan. Majd meglátod estére. Kipróbálhatod őket. Az én számlámra. Jó gyereknek tűnsz. Natasa közeledett. Feleslegesen időztem ott.- Öregem, dörmögte Simone, elég boldognak látszol te nekem. Vigyázz erre, öregem, figyelj oda, mit csinálsz vele. Törődj a magad boldogságával! Ennyi az egész, amit Simone, az öreg róka ajánlani tud neked. Este a koncertre készültünk. Megpróbáltam megmagyarázni Natasának, hogy miket énekel Afric Simone, utánoztam, ahogy énekel, és mindketten nevettünk. Majd elkezdtünk táncolni a tükör előtt, de nekem semmi tehetségem a tánchoz, ezért folyamatosan a lábára léptem, és megint nevettünk. A recepciónál látható, Afric Simone fellépését hirdető plakátra cancelled feliratú szalagot ragasztottak. Elaludt délután, mondta a recepciós, és nem ébredt fel. Nem bírta már a szíve, tette hozzá. Visszamentünk, és egész éjszaka dugtunk abban a tágas fürdőszobában. Amikor elaludt, kinyitottam az ajtót, és elkezdtem figyelni azt a kivilágított ablakot azon a befejezetlen épületen. Ott álltam, amíg a szobánk előtt el nem sétált egy asszony két kisgyerekkel, és zavartan nézett rám. Akkor jöttem rá, hogy meztelen vagyok.- Elnézést kérek, csak ellenőriztem, hány fok van?- Negyvenegy, válaszolta és elhúzott. Becsuktam az ajtót. És ami még hátravan, az a következő: szombaton, indulás előtt, még mindig a strandon vagyunk, majd elindulok a szobámba csomagolni (Nataša azt mondja, ő nem bírná ki). Nyitom ki az ajtót a kulcsommal, és hirtelen vízcsobogást hallok a fürdőszoba irányából, azt hittem, megnyitva hagytuk a csapot, és kinyitottam az ajtót. A fiatalember hirtelen elkezdett visítozni, és takargatta magát a kezével. A fürdő Nataša tusfürdőjének és samponjának illatában úszott. A szobapincér, aki tudta, hogy délelőtt nem vagyunk a szobában, kihasználta az alkalmat. Rajtakaptam. Beléptem, olyan illata volt, mint Natašának. Elnézést kért, dadogott. Odaléptem hozzá. Átöleltem, és sokáig remegtünk. Fordította Lenkes László 37
