Irodalmi Szemle, 2013
2013/2 - HÍD KÖR - Oláh Tamás: La Collectionneuse (vers)
Oláh Tamás LA C O L L E C T I O N N E U S E (Eric Rohmer, 1967) „Könyvek szállnak - a szél majd szétlapozza arcodat." (Kovács András Ferenc) ' s aztán nyitva hagytam ezt is Cmint éjjelre a szobák ablakait szokás hogy terüket átmossa a huzat az éjfél utáni légnyomás egyre nőtt nagyobb lett a táv az időben áthatolhatatlan és reménytelen de mégis nyitva maradt a körteszín lapok kénytelen peregtek saját súlyuk alatt * a délután törzsének támasztottam gerincoszlopom míg haydée újabb fiúkat hívott fel ágyába széttárta a zsalugátert és sápadt combjait szemfestékét bedörzsölte kemény arcélükbe a mélyülő légvételeket bezárták magukba a terméskő falak nem szabadultak többé aztán mindannyian lesétáltak az emeletről és mozdulatlanná kövezték a bizonytalanságot kabócák sercegtek a napon akár szapora tűzön a sovány állati hús és a nyárban elgondolhatatlanul messzire került a nyár marienbadban fürdik az ég most sűrű tenger millió rövidke ecsetvonásból egyedül bámulom az utcákra zuhanó vizet mellkasom befelé hallgató ház homlokom összetépett freskó haydée könnyű vacsorát főz bőre száraz tettei némák körméig szívja a cigarettát szétszálazza magából a szépet 31
