Irodalmi Szemle, 2013
2013/2 - Tőzsér Árpád: Horror vacui 4. (naplójegyzetek)
HORROR VA C U I (NAPLÓ] EGYZETE K 2003-BÓL)' 4. Megrendezett tükörképek Április 4. N ehéz ilyen negatív reputációval élni. Tegnap Dunaszerdahelyen Cs. L. Gy., a könyve (Ezüstszalon) bemutatóján, kb. így „bókolt”: „Hát hogyan mer ez az ellenszenves, akadékoskodó Tőzsér nekem ilyen keserű dolgokat mondani! Aztán elolvastam tőled a Glosszát (értsd: a Glossza című versemet), s minden bűnöd meg van bocsátva. Aki így tud írni, annak el van nézve a fizikai léte.” - Szóval én fizikai létemben ellenszenves vagyok és bűnös. Valahogyan már a külsőmmel is. S ez ellen még csak tenni sem tudok semmit. - Ott volt Esterházy Péter is. Ő bezzeg a maga kedélyeskedő jópo- faságával és csinos külsejével mindenki számára rokonszenves és ártatlan. - A fogam is fáj rendületlenül - annak sem tudok örülni, aminek pedig örülhetnék: levelet kaptam a Magvetőtől, az idei Szép versek az egész Tanulmányok költőportrékhoz című ciklusomat lehozza. (Szerk.: Keresztury Tibor.) A Bárka legújabb számában pedig ott van Polgár Anikó tanulmánya a Holan-féle I lamlet-foráításom róI, Csehy Zoli dolgozata a műfordításkötetemről, plusz még az én Orbán Ottó-versem és verselemzésem. Már azt hittem, elfelejtettek a magyarországi barátaim, jókor jött volna hát a kalaplengeté- sük, ha a fogamon kívül bármi is érdekelni tudna. A kellemetlen és kellemetlenkedő fráter sokszor saját magának is kellemetlen. Április 5. Tegnap Szerdahelyen a Bonbon étteremben vacsoráztunk. Közben Kertész Imre Sors- talansága volt a beszédtéma. Esterházy Péter erősen védte, Hizsnyai Zoli támadta, így: Köves Gyuri úgy beszél, mint egy próféta vagy legalábbis kabbalista, mindent tud, nem a gyerek gondolatait mondja. Kénytelen voltam részben igazat adni Hizsnyainak. S azért csak részben, mert a kérdés kicsit bonyolultabb. Kertész nem a holokauszt tényeit (szörnyűségeit), hanem a holokauszt tényének egyfajta filozófiáját akarta megírni és írta meg, s ehhez keresett (és többé-kevésbé talált) hitelesnek tűnő helyzeteket. S a hitelesnek tűnő helyzet itt talán elégséges is (azaz elvben r íár a tizenöt éves fiúnak is lehetnek létmélységű gondolatai), mert a tét nem a helyzetnek (a beszélőnek), hanem a filozófiának a hitele. Annak a paradoxális-dialektikus, általában valóban nem egy tizenöt éves fiúhoz illő filozófiának a hihetősége, amely a regény befejező soraiban fogalmazódik meg: „Hisz még ott, a kémények mellett is volt a kínok szünetében valami, ami a boldogsághoz hasonlított... Igen, erről kéne, a koncentrációs táborok ' A napló első három része 2012. decemberi és 2013. januári számunkban jelent meg. - A szerk.
