Irodalmi Szemle, 2013
2013/12 - Szerzőink
E SZAMUNKBAN „Minden mitológia, minden vallás csodára építkezik, ám azután, a mindennapi praxisban mégsem csodálkozunk rá a világra, a természetre, a tükörképünkre, ahogyan tette volt egykor Narcissus (már ha valóban megtette), és legsajnálatosabban egymásra nem csodálkozunk rá, legföljebb hirtelen - pozitív vagy negatív - csalódások esetén, azaz, néhanapján, rácsodálkozunk valamire vagy valakire, például, akibe beleszeretünk, hogy milyen gyönyörű, milyen varázslatos, vagy ellenkezőleg, kiábrándulunk belőle, lévén, hogy nyomát sem leljük benne a varázserőnek többé.” Marno János: A csoda megke(se)rülései „A csoda mindig eksztázis, kilépés önmagunkból. Az egonak csodái nincsenek, az egoizmus meg az egocentrizmus lemond erről a fenoménmi, melynek föltétele a nagyfokú nyíltság és kiszolgáltatottság. A gyakorlati életben ezért, ahogy mondani szokták, nincsenek csodák. Hiszen a csoda kiszámíthatatlan és beszámíthatatlan. És elkönyvelhetetlen. “ Radics Viktória: Ami eltűnik hirtelen
