Irodalmi Szemle, 2013
2013/12 - Hizsnyai András: Céline hitelbe - „...helyettem én" (próza)
gejzír... Kilöki a sajtot a többi közé! Levegő után kapok, de még mindig nincs... Nagyot slukkolok az epémből... Érzem, ahogy felszívódik az ereimben... Ha nincs levegő, ez is jó! Aztán kifújom az orromon, elegánsan... Csatlakozik hozzá egy újabb adag a nyelőcsövemből... Ökölbe rándul a kezem... Mélyen belefúrom a gyomromba, jól megcsavarom... Jöjjön ki mind!... Legyen már vége! A nagy gágogásra meg prüszkölésre persze felébredt anyám. Aztán apám is. Felkapcsolták a villanyt, hogy jobban lássák, ahogy a kamasz fiuk nyakig tocsog az ebédjében. Néztek egy darabig, elvégre nem gyakran látja így a fiát az ember. Akkor még nem tudhatták, hogy lesz rá módjuk bőven, megunni ezt a látványt. Anyám rongyért szaladt, de apámnak sajnos frappánsabb ötlete támadt, még mielőtt visszatérhetett volna. Lepakolta a krómozott tálcáról a poharakat, én félmeztelenül lógtam le az ágyról, letérdelt a tócsa elé, mintha áldozni készülne, és elkezdte vele összekaparni a „sőréjét”, ahogy ő mindig mondta, kedves kis kupacot csinált belőle, mintha csak a svédasztalt igazgatná egy előkelő fogadás előtt, majd az egészet felszervírozta a tálcára. Ezt egy apának - mormogott közben, ő is jól be volt baszva ezt egy apának meg kell tennie a fiáért, ezt egy apának át kell élnie! Aztán megjött anyám a ronggyal, felitatta a szaftot. Semmi baj, semmi baj. Próbáltam én is segíteni, leestem az ágyról, támolyogtam a szobában, inkább leültettek, és innom adtak. Közben apám talált a vécében egy flakon kókuszos folyékony szappant. Akkor vettem észre, hogy milyen ocsmány epebűz van, egészen kitöltötte a szobát. Belemasszírozta a szappant a foltba! Az egész flakont! Olyan penetráns, émelyítő szaga volt, hogy egy-kettő elnyomta az epét, csakhogy eny- nyinél még nem állt meg! Elnyomta a levegőt is! Mindet! Visszasírtuk az epebűzt, most már mindnyájan fulladoztunk, kinyitották az ablakot, hajtották ki a szagot a lepedőkkel, én újra hányni szerettem volna, csak addig se érezzem a kókuszt, görnyedtem, megint meggyomroztam magamat, de hiába, már nem volt mit, mindent beborított a szappan. Még azt sem engedte, hogy rosszul legyünk.
