Irodalmi Szemle, 2013
2013/1 - Szerzőink
E SZAMUNKBAN: „Igen, ezek a titkok mégsem hagyják aludni az embert. Még beszélni sem tud rendesen, de már ott ásít a homályban az indulat, a vakság, és ki tudja, mit csinál az emberből. Mindezt s még ki tudja, mennyi titkot vitt magával a sírba Takács. Már régen minden eldőlt, mondják, és ekkor jön rá az ember, hogy minden még homályosabb, mint valaha volt.” Grendel Lajos: Az utolsó reggelen „Az író, ha figurát formál, a végsőkig kiszipolyozza magát: úgy hitelesíti alakjait, hogy a saját keservesen megélt érzéseit kölcsönzi nekik. Szenei Molnár Albert én vagyok!” Tőzsér Árpád: Horror vacui „Magyarország tehát történelmileg - bár a 19. századtól máig számos multikulturalitás-ellenes tendencia érvényesült (idegengyűlölet, Habsburg- ellenesség, zsidó- és cigányelnyomás, holokauszt, kommunista diktatúra és szovjet befolyás, szélsőjobb, antiglobalista trendek stb.) - mégiscsak olyan alakulat volt és nagyjából olyan ma is, amelyben az etnikumok kevésbé szervezték, tagolták a társadalmat, mint a szociológiai, kulturális antropológiai, vagy éppen osztályalapon kirajzolódó társadalmi csoportok: a szó pejoratív értelmét lefejtve a jelentésről, különféle méretű, karakterű szubkultúrák.” Ardamica Zorán: Szubkulturális hibridizmus, avagy a „Nagy büdös kisbetűs élet”
