Irodalmi Szemle, 2013
2013/12 - CSODA - Petres Csizmadia Gabriella: A csodás nevek hatalma (tanulmány)
CSODA Ezekben az esetekben a legfőbb „álruhát” az álnév biztosítja, hiszen a mesevilág univerzumának belső szabályai értelmében a szereplő legfőbb jellemzője saját neve (gondoljunk csak a fabulákra, ahol az állatnév az identitás legmarkánsabb jegyét emeli ki - Kovalovszky 1992: 511.). A szereplő neve a személyiség helyettesí- tőjeként funkcionál, így a bemutatkozást követően a mese univerzumában nem férhet kétség a név viselőjének kilétéhez. Ezek a szabályok álnévhasználat esetén is sértetlenül működnek: az álnév kimondásával megidéződik az álidentitás, melyet a szereplő környezete a név rámutató jellege miatt eredetiként azonosít. Az álnév segítségével létrehozott álidentitás félrevezető tendenciáit követhetjük nyomon az első kötetben található kalózok történetében (Berg 2007a: 87-115.). Az ellenfél szerepkörét betöltő patkányok folyamatos metamorfózis-játékot hajtanak végre, hosszú időn keresztül félrevezetve ezzel környezetüket. Az álnév használata itt nem személynévváltásban jelenik meg, hanem az egész csoport identitását átölelő hajó nevére vonatkozik. A patkányok a kalózidentitást az Aranyvadász nevű hajón élik meg - a hajó nevéhez hűen portyázva járják a tengert, és minden arra járó kereskedőhajót levadásznak. A rakomány megszerzését követően átszállnak a Kalmár nevű hajójukra, tiszta ruhát öltenek, káromkodás helyett kifinomultan fejezik ki magukat. A hajó nevének megváltoztatásával máris identitásváltást hajtottak végre. Jó kereskedőkhöz méltón békésen behajóznak egy közeli városba, ahol jó pénzért eladják a rablott portékát. A hajónévváltással tehát személyiségváltást is végrehajtanak, kalózidentitásúakból kereskedőkké válnak, J | ami kellőképpen eltakarja külsejüket - és elvonja a figyelmet az arc azonosságáról. Mivel a hajónév viselése predesztinálja a hajón utazók személyiségét, így a kikötőben élők nem feltételeznek hamisságot a viselkedésmódjukban. Az álnév mintegy befedi a viselőjük testét, és eltakarja szándékuk hamisságát. A névazonosság elrejtő erejét használja ki Rianástorky Jégcsap Hubert uraság, aki halott nagybátyja személyiségét kölcsönözve érkezik a Szélkirálynőre és Zúzmaragyarmatra (Berg 2007a). A szélhámos hód a külvilág tudta nélkül elbitorolja a hasonló nevű nagybácsi helytartói funkcióját, gátlástalanul kihasználja a rokon nevére kiállított, előjogokat biztosító okiratokat, a monogrammal ellátott helytartói pecsétgyűrű segítségével helytartói döntéseket hoz. A névazonosságból eredően mindezt törvényes keretek között hajtja végre, hiszen a néven kívül semmilyen más személyes adat nem szükséges a helytartóság igazolásához. A névazonosságot felhasználva tehát az unokaöcs ellopja nagybátyja helytartói identitását. A név identitásmeghatározó hatalmából eredően csak a rangban felette álló személy, a király képes a turpisság leleplezésére, azonban mire ezt megtenné, az unokaöcs teljesen azonosul szerzett identitásával, és annak előnyeivel annyira visszaél, hogy puccsot hajt végre a király ellen. A névazonosság tehát identitáscseréhez vezet a történetben. Izgalmas jelentéshomályosító eszközként kerül alkalmazásra a történet folyamán a monogram és névtöredék használata. A titkosított rövidítés mint rejtjelezés gyakori kellék a kalandregényekben, mi27
