Irodalmi Szemle, 2013
2013/12 - CSODA - Halmai Tamás: Fantasy; Tündéröltő; Az istenek rózsája (rövidprózák)
CSODA „Az emberek el akarják felejteni a lehetetlent. így biztonságosabb a világuk.” Neil Gaiman Két elképzelés forog közszájon. Az egyik szerint a történetek, amelyeket gyermekeink szórakoztatására költünk, teremtő erővel bírnak. Alice azóta hús-vér kislány, amióta Lewis Carroll megírta Csodaország történetét (amely azóta valós hely, mióta Carroll megírta Alice történetét). A másik elmélet úgy tartja, bármi, amit elbeszélünk - igaz. Abban az értelemben, hogy létező szereplőkről, helyszínekről, eseményekről tudósít. Carroll azért számolhatott be Alice kalandjairól Csodaországban, mert a kislány valóságosan is ott járt, s erről az írót valaki értesítette. Ihletnek mímelt másvilági súgás áll minden művészi tett mögött. Én a harmadik lehetőséget pártolom. Hogy mindig minden egyszerre van. Alice és Tarzan és Hamlet és az unokafivérem; Ausztrália és Kasmír és a Jupiter és Középfölde; a harmincéves háború és a csillagok háborúja: volt, van, lesz. Míg a világ világ. Helyesebben: míg világok a világok. Amelyek egymást beszélik el, egymásról mesélnek, egymást tartják életben. Előfordul persze, hogy saját jól ismert univerzumunk alakul át hirtelen valami mássá. Sokkal fenyegetőbbé - vagy sokkal-sokkal csodálatosabbá. Erre akkor ébredtem rá, amikor megismertem Tianát. A füle árulta el. Különben csak egy lett volna a padokon sütkérező fiatalok közül, csak egy a júliusi városlakók népes seregéből. Leszámítva, hogy ő volt a legszebb. S hogy intett, üljek le mellé. A füle árulta el: tündérmódra hegyes volt. A hangja pedig... Szíriuszi vándorkristályok beszélhetnek így, amikor szelíden közlik a királyi családdal, hogy az istenek rózsája kibontotta szirmát.- Ideje megtudnod - csapott a közepébe. Angyalok, tündérek, istennők mindennap keresztezik az utunkat; de mert ilyen esetekre nincs KRESZ-szabály, megállás nélkül hajtunk át e kereszteződéseken. Hátra se fordulva, föl se eszmélve. Sose tudva meg, kit nem vettünk észre, kit hagytunk magunk mögött, miféle kincset szalasztottunk el. Amikor pedig rálelünk mégis, fogalmunk sincs, miről beszél.- Fogalmam sincs, miről beszélsz - ismertem be. Nagyobb zavarban voltam, mint egy politikus, aki szebb jövő helyett szebb múlttal kecsegteti a választóit, s későn jön rá: nem lehetetlent ígért, csak olyasvalamit, amit ő nem tud teljesíteni.- Ideje megtudnod az igazságot. Legalábbis az egyiket - kacsintott, s rágyújtott egy vékony, csaknem testetlen cigarettára. Még sosem láttam tündért dohányozni. Fel nem tett kérdésemre a bűvös lény opálos hangon válaszolt:- Embertestben az emberbűnök is kézre állnak... Könnyű belecsábulni a helytelenbe. De ettől még az igazság igaz marad, nem igaz? - nevetett fel. - Egyébként Tiana vagyok, te pedig Om Ti, a smaragdméhek pásztora. Mármint abban a világban, ahonnan jövök. 4
