Irodalmi Szemle, 2013

2013/11 - ELSÜLLYEDT SZIGETEK - Csehy Zoltán: „Valami rejtélyes vonzalom” (tanulmány)

ELSÜLLYEDT SZIGETEK mestere is volt.6 „Azt a történetet, amelyet felkutatott és megírt, annyira átültette saját leikébe, hogy ezt úgy­szólván újra átélte” - hangzott el Apponyi Albert te­metési beszédében .7 Kétségtelen, hogy ez az átültetés leginkább iro­dalmi hamisításaiban, szerepverseiben csúcsosodott ki, melyek radikális történelmi leleplezése után 8 azok irodalmi rehabilitációja is megindult. Szerb Antal a maga korának távlatából radikálisan pozitív Thaly- képet rajzol: „...ma már, amikor a kuruclelkesedés rég véget ért, tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy a Thaly-versek, úgy, ahogy vannak, minden történelmi álglória nélkül is kitűnőek”.9 Szerb továbbá egyenesen aszketikus középkorias vonást lát abban, ahogy Thaly legkiválóbb szövegeit feláldozza „imádott történelmi ideáljának”, Rákóczinak. A Rákóczi által reprezentált ideál és férfiasságkultusz központi szerepét, misztifiká­cióját Thaly tudósi és művészi (a legtöbb esetben szinte szétválaszthatatlan) világának valóságos fétiseként ér­zékeljük, bárhova is nyúlunk az életművön belül. Ady Endre, aki maga is sokat köszönhet Thalynak, egyik is­mert írásában valóságos pszichoterapeutaként lép fel: szerinte Thaly fóbiája elsősorban Arany János ellen irá­nyul, s épp Arany ambivalens vélekedésének és zsenia­litásának köszönhetően érzi kirekesztettségét a magyar költészet halhatatlanságából. A halhatatlanságot ezért nem nyíltan, hanem rejtve kísérelte meg: szent csalás révén csempészte be magát a kánonba.10 Még ha van is ebben némi igazság, Ady vélekedése nem túl logikus: legfeljebb az lehet nyilvánvaló, hogy Arany korai „előz­ményeivel”, a kuruc balladákkal csökkenteni próbálta az élő klasszikus invenciozitásának irodalomtörténeti jelentőségét. A hamisítás névtelen sikerének magá­nyos élvezete aligha kárpótolhat bárkit is a kánonba való bekerüléssel, ráadásul Thaly mérhetetlenül sokat kockáztatott. A játéknak akkor van igazi értelme, ha a lelepleződés is belekombinálódik, és végül kiderül a stílusbravúrok mesterének zsenialitása. S ez hamaro­san be is következett, ma pedig egyenesen ott tartunk, hogy Thaly szövegeit egy irodalmi játéktér fontos ele­meinek lássuk és láttassuk. Thaly A kölesdi harcról című " Szerb Antal: Magyar Irodalom­történet. Budapest, 1992, Magve­tő. 153. 7 R. Várkonyi Ágnes: i. in. 339. 1. jegyzet. * Riedl Frigyes: A kuruc balladák. It 1913. 417-452. Tolnai Vilmos: Kuruckori irodalmunk szövegeiről. EPhK 1913. 408-412. Varga Imre: A kuruc költészet hitelessége. ItK 1936. 29-45., 171-187., 276-292. Esze Tamás: A kuruc költészet problémái. It 1951. 31-47. Varga Imre: A kuruc költészet kérdésének története. ItK 1961. 19-31. ’ Szerb Antal: i. m. 154. 111 Ady Endre: Thaly Kálmán regé­nye. Nyugat, 1913. június 16. 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom