Irodalmi Szemle, 2013

2013/11 - ELSÜLLYEDT SZIGETEK - Benkő Krisztián: Radioaktív. Hang, zene, rádió (tanulmány)

ELSÜLLYEDT SZIGETEK

Tormay modernizálási szándéka folytán - csatlakozik a szerkesztőbizottsághoz Németh Antal. 1933-34-ben, amikor Németh Antal segédszerkesztő lett a lapnál, a Gépművészet című új rovattal bővült a Szemle, amely a rádióval és a filmmel foglalkozott (Kollarits 2013: 98-99.). A legelső Gépművészet-rovat az 1934. februári számban A rádió. A rádiókritika elvei és útjai alcímet viselte, mely elismerte, hogy a korábbi műfajokkal szemben itt „mások a közönségre tett kritikai hatások”, már csak az időbeli korlátok miatt is, hiszen a 14-18 órás adás folyamatos figyelemmel kísérése szinte lehetetlen feladat. A rivális napilapokban közölt távbeszélő-műsor heti értékelésének népszerűsége viszont, melyre vigyázó szemét vetette a szerző, Kilián Zoltán, arra intett, hogy a rádiókritika „értékítéletei az egyetemes nemzeti kultúra szempontjából sem lehetnek közömbösek” (112.). A rádióhallgatás popularitása alig tíz esztendő alatt megelőzte az olvasásét, hiszen ekkorra az adás hallgatói túllépték a háromszázezer főt, ami a könyv- és folyóirat-vásárlók lélekszámát is meghaladta, miközben a korábbi művészeti ágaktól (irodalom, zene, képzőművészet) elvárt megalomániával szemben a rádió „a más területen lenézett miniatűrben keresi a nagyot” (uo.): az egyfelvonásos színdarabok és az operák egy-egy jelenetének mikrofon elé állítása nagyobb hatékonysággal képes a hallgatóság figyelmének ébrentartására. A rádiókritikának ugyanakkor „mentesnek kell lennie az ortodoxiától, mert különben az ortodoxiát nem tisztelő tömeg elfordul tőle” (113.). A régi esztétikai elvek a rádió esetében már nem érvényesülnek, mert - legalábbis a tárgyalt korszakban - nem volt mérhető az egyes adások hallgatottsága, mint ahogy egy könyv eladott példányszáma. Érdekes megfigyelés Kilián részéről, hogy az őskorszakban a rádióhallgatás otthoni tevékenység, ezért a piknikezés lehetőségét az év rövidebb szakaszában lehetővé tevő skandináv országokban népszerűbb a műsorszórás, mint a napfényes déli tájakon.10 Kilián továbbra is fenntartja a műveltség fontosságát az ideális rádiókritikus személyének meghatározásakor, de „jó közönségérzékkel is bír és ismeri a szórakoztatóüzemek lélektanát” (113.),

10 A XXI. század iPod és okoste- lefon-rádió generációja számára ez az „őskorszaki” teória már nem jelent gondot, sőt olyan urbanisztikai elemzések is napvilágot láttak az elmúlt években, amelyek szerint a bárhol elérhető zenehallgatás individuálissá teszi minden ember számára a saját városát, mert az egyes városrészekben tartózkodva, a kiválasztott zene által bármikor és bármilyen hangulatúra átváltoztathatják az adott teret, vő. Rojek.

65