Irodalmi Szemle, 2013
2013/11 - MAGYAR MINIMUM - Farkas Zsolt: Minimál Hazai (tanulmány)
MAGYAR MINIMUM Johnson, id. h.). A What We Talk About When We Talk About Love történeteiben és különösképpen a Gazebo ban figyelhető meg jól ez a paradoxon: ,jelentésteli ar- tikulálatlanság”, „a beszéd képtelensége, amely ugyanakkor igen jelentésgazdag” (Johnson, id. h.). [A posztstnikturalisták állandó témája: a kimondott mindig más (több/kevesebb), mint amit a kimondó kimondani vél, illetve hogy a kimondott mindenkori aktualizációja mindig is „elkülönböződik” önnön identitásától. Vagy Gcnette megfogalmazásában: „a közönséges nyelv manifeszt kapacitása, hogy többé vagy kevésbé mást közöljön, mint amit mond” [Genette, Gerard: The Pragmatic Status of Narrative Fiction. Style 24:1 (Spring 1990). 68.] Carver persze visszautasította a „minimalista” címkét: „Van valami a »minimalista« szóban, ami az elgondolás és a végrehajtás silányságát sejteti, és ezt nem szeretem.” Carver, Raymond: Conversations with Raymond Carver. Jackson, 1990, UP of Mississippi. 44. 2 Idézi Jon M. Davies. http://www . olemiss.edu/depts/english/ms- writers/dir/barthelmefrederick/. A „minimalista” címkét természetesen Barthelme is visszautasítja. 3 Feri/Hazai Attila: Cukor kékség. Budapest, 1990, Cserépfalvi. (A továbbiakban: F_CK.) 9. mindig látványosan korlátozott tudással dolgozunk. És korlátozott kifejezéskészlettel. Hazainál szintén gyakori ez a megoldás, de ha extradiegetikus az elbeszélő, akkor is inkább filmszerű vagy drámaszerű az elbeszélés: a narrátor inkább az események leírására szorítkozik, nem pszichologizál, inkább beszélteti a szereplőket, kívülről szemléli őket, nem mászik az agyukba. Ez alól a mindenkori főszereplők a kivételek, akiknek belső történéseit is megismerheti az olvasó, és akiknek a perspektívája meghatározza az elbeszélőét. Hazai vad naivitással tudja játszani a klasszikus E/3 elbeszélő szerepeket, rengeteg függővel és szabad függővel is akár. „TÁRGYSZERŰSÉG” - TITKOS TÉMA Hátradőlök az ágyon. A csajom seggét fogom. [...] A paplant lerúgtuk a földre, bele a kolbászba, a hamutartóba és a kávéba, meztelen a segge, én fogom a seggét, ráncolom a bőrt a seggén, a markomban szorongatom a seggét. Nézem a plafont.3 így kezdődik Feri könyve, a Cukor kékség. A minimalista stílus az értelmezések és értékelések kihagyása és/vagy provokációja: (Már ne haragudj, de) mit keres a kolbász a földön? Talán be is rúgtak, ha ennyire nemtörődömök voltak, hogy belerúgták a paplant a kolbászba, a hamutartóba és a kávéba? S mit szóljunk ehhez a láthatóan eltökélt szóismétléshez? Eleve a köznapi és szóbeli nyelvhasználatok a minimalista elbeszélők legfontosabb mintaképei. Ennek az irálynak a realizmusa így mindenképp mély. De realizmusánál, esetleges dokumentarista vagy naturalista ambíciójánál erősebb az iróniája. Az értelmezések és értékelések mellőzése vagy korlátoltsága a szokásos értelmezésekkel és értékelésekkel úgy játszhat, hogy nem reflektál rájuk, szóba se kerülnek - mégis ez a minimalista kedvenc játéka. A tipikus eiron/alazon szituáció. A hátamon fekszem, rühes a lábam, ilyen kis színes pontocskák vannak rajta, ami alatt tenyészik a rüh [...] így folytatja Feri. [...] A plafont nézem, szemem előtt himbálóznak a [csajom] lábai, nyomkodom a seggét, 28
